Gyémántlagzi, betegség, pelus nélkül (10.22-26)

"Csütörtökön mindenki jött értem a bölcsibe, anya, apa és Lacika is. Nem haza vittek bennünket, hanem Elekes mamihoz. Anyáék mentek Szolnokra vásárolni. Kaptam egy szép szoknyát a szombati rendezvényre, meg még pár ruhácskát én is és Lacika is.
Pénteken anyával itthon voltunk, apa meg segített Erzsi papáéknak kipakolni Kengyeli dédihez. Délután nagyon rossz kedvűen, és karikás szemekkel ébredtem. Estére annak módja szerint beteg lettem, felment a lázam. 38,3 volt, anya be is adott egy adag Nurofent. Apa meg is jegyezte, hogy várható volt, mindig akkor leszek beteg, amikor valami rendezvény van. Utoljára igazi beteg apa 30. szülinapi buliján voltam, még áprilisban. Éjszaka apa aludt el velem, hogy ha jobban felmegy megint a lázam, szól anyának. Persze apa jót aludt mellettem, anya meg kilenc óra után azt hallotta, hogy sírok. Átszaladt a szobába, és látta, apa alszik, fordul egyet, de nem reagál semmire. Megfogott, és átvitt az ágyukba. Apa meg hajnal négykor vette észre, hogy már nem vagyok ott.
Szombaton apa már hajnalban elment Kengyelre főzni a gyémántlakodalomra. Anya meg összeszedett bennünket 10 órára és elvitt Elekes mamihoz. Szerencsére a lázam lement, és a kedvem is jó volt. Ezért ott mert bennünket hagyni, és ő is ment apa után. Délután miután felébredtem jött értünk. Vagyis én ébredtem fel, mert Lacika aludt mint a bunda. Anya ébresztette fel. Átöltöztetett bennünket, és mi is elmentünk a buliba. Mikor odaértünk, mindenki meglepett bennünket, úgyhogy egy darabig szégyenlősködtem. Aztán persze feltaláltam magam, és mindenkivel beszélgettem. Körbe ült a sok néni és hallgatták a dumám. Volt egy néni akinek a blúza nagyon tetszett, főleg a gombok rajta. Meg is engedte, hogy gombolgassam. Azóta csak gombolós néniként emlegetem. Meg kaptam egy babát is, egy porcelánt. Először nem akartam elfogadni, de aztán csak megbarátkoztam vele. Anya szerint nem valami szép, de nekem tetszik. Lacika is jól érezte magát, mindig volt aki fogja. Nem volt egy hangja sem. Anya kivételesen meg is volt velünk elégedve, este megdicsért bennünket, milyen ügyesek voltunk. A lázam éjszakára megint felment, így megint anyával aludhattam. Jól leizzadtam, csupa víz lett a pizsim.

Vasárnap reggelre a lázam ismét elmúlt, úgyhogy átmentünk Kengyelre családostul kajáért. Utána egész délután pihentünk, mert azért még meglátszott rajtam a betegség nyoma. Hétfőn még nem mentem a bölcsibe, mert apa elvitt a doktornénihez. Szerencsére nem talált semmit, csak a torkomat találta pirosnak egy kicsit. Nurofent kell tovább szednem, meg megnövelte a C vitamin adagomat. Aztán egész nap itthon voltunk anyával, és elkezdtem rosszalkodni. Lacika szájába nyomogattam a cumit, de nem az övét, hanem ami az enyém lett volna anno, a rózsaszínt. Délután meg megettem a tortáról a marcipán rózsát, és így néztem ki. Itt már nem nagyon látszik a betegség. És most térjünk a pelenkára. Négy este száraz maradt a pelus, igaz ez anyának kétszeri kelést jelent este, én kiabálok neki, hogy "ANYA GYEJE MÁN EGY PIJJANATJA, PISÍNI KELL!" Ő meg jön, és pisilünk. Így hétfőn este már nem kaptam pelenkát, és a teát is elvették tőlem, lefekvés előtt már nem ihatok. De apa csalt, és két kortyot engedett inni. Mindegy, így is száraz éjszakánk volt, kétszeri anya-költéssel.

És végül, de nem utolsó sorban, itt is szeretnénk gratulálni családunk újdonsült diplomásának, Ákosnak! Hétfőn sikerült az államvizsgája, és most már Dr. Gyuricza Ákos állatorvos! Gratula neki!"-Emi