Betegség, bánya, Lacika 14 hónapos, és különszoba (08.27-09.05)

"Megkezdődött az ovi is, és a betegségek is. Még augusztus 29-én pénteken oviszünet volt, mert tanévnyitóra mentek az óvónénik. Aznap Erzsi maminál voltam, sőt délelőtt Lacika is velünk volt, mert anya 3 hét után végre elment fogröntgenre. Hétvégén egy napot, a vasárnapot Elekes maminál töltöttük. Addig anya takarított, és berendezte Lacika szobáját, ugyanis át lett költöztetve a saját szobájába, az enyém mellé. Aztán hétfő ovi, de amikor anya délután jött értem, már látta, hogy valami nem stimmel velem. Rózsa óvónéni mellett ültem a padon elég lehangolt állapotban. És amikor megláttam anyát, csak apát kérdeztem, miért nem ő jött értem. Estére hőemelkedésem is lett, és másnapra lázam is. Így 5 nap ovi után megjött a betegség. Kedden délután elmentünk a dokihoz, és kiderült a torkom a piros. Azt mondta, ha másnapra nem múlik el a lázam, akkor kezdjük el az antibiotikumot. Addig Nurofent, és C vitamint szedjek csak. Szerencsére másnapra már lázam nem volt, csak egy kicsi hőemelkedésem, így megúsztuk az antit. Szerdára apa is beteg lett, de nála 1 nap alatt lecsengett a megfázás. Én csütörtökön kezdtem javulni, addig csak feküdtem, mesét néztem. Csütörtökre viszont már kezdett visszatérni belém az életkedv. Aznap anya elment a fogorvoshoz a röntgenfelvétellel, addig eljöttek hozzánk Erzsi mamiék is. Pénteken végre már ki is mozdulhattunk a házból, elmentünk bevásárolni, játszottunk Lacikával az udvaron. Délután még egyszer el kellett mennünk a boltba, mert közben kiderült, hogy anya sok mindent elfelejtett venni, ami nincs itthon. Írt is egy listát, biztos ami biztos, mert tőlünk minden kimegy a fejéből. Mihelyt beértünk a boltba, szóltam anyának, hogy kakilni kell. Először megbeszéltük, hogy sietünk, de csak erősködtem, hogy nagyon kell, mindjárt bekakálok, így megkérdezte elmehetünk-e a WC-re. Szerencsémre az egyik boltos néni egyből megmutatta a mellékhelységet, és sikerült elvégeznem a dolgom. Apának otthon vidáman újságoltam, hogy én már kakáltam a boltban is. Szombaton délután kimentünk apával a bányába, átalakul a gyártás, és az agyagot most depózták az adagoló mellé. Dolgoztak nagy markoló gépek, és billencses autók. Kipróbálhattam, amelyiket akartam. Egy sárga billencses kocsit választottam. Beültem, megvártuk amíg megrakják agyaggal, aztán elindultunk az adagolóhoz. Útközben kikérdeztem a bácsitól, hogy melyik gomb mire való az autóban. Lacika meg csak nézte kikerekedett szemekkel a nagy gépeket, ahogy dolgoznak. Aztán a második kanyarnál ő is beült anyával, és jöttek velünk. Én még ekkorra sem untam meg, még menni akartam a zöld billencsessel is, és a markolóba is be akartam ülni, de már siettünk, mert még mentünk a cukrászdába. Vasárnap Elekes dédit köszöntöttük fel névnapja alkalmából. Az ünnepség miatt kimaradt a délutáni alvásom, így estére teljesen kikészültem. Fürdés után el is aludtam már 8 óra körül TV-zés közben, apa úgy vitt fel az ágyamba. És ma megint ovi, ki tudja most meddig nem kapok el valamit?"-Emike

"Anyáék átköltöztettek a szobámba. Én zökkenőmentesen vettem, anya nem. Első este nem bírt aludni, annyira furcsa volt neki, hogy nem mellette alszok a kiságyamba, és nem hallja a szuszogásomat. Többször átjött, megnézett, és betakargatott, de én jót aludtam. Még egy pár napig így volt, főleg, hogy Emma is beteg volt, és ő fel-fel ébredt, hogy teljesen leizzadt, vagy pisilnie kell, és akkor engem is mindig leellenőrzött. Azóta mondjuk már volt 1-2 nyugis este, amikor jót aludt anya is!
Közben 14 hónapos lettem. Most kevés változás történt az életemben. Járni egyre ügyesebben tudok, kevesebbet esek, bár még lehetne ennél kevesebbet is. De már nem megyek ész nélkül minden felé, vagy inkább úgy mondom, hogy ha anya szól, hogy erre gyere, vagy oda nem szabad, akkor megértem, és már teljesítem is a kérését. Mert eddig is értettem, de eddig nem engedelmeskedtem.
Emmával ügyesen játszok, fogócskázunk, bújócskázunk. Ennek hatására már szaladni is akarok, ami néha sikerül, néha meg bukta lesz az eredménye. Imádom Emmát, sokszor megszeretgetem csak úgy, de ha hisztizek, akkor is hozzámegyek, hogy ő vígasztaljon meg, vagy ha ő sír, akkor én vígasztalom őt.
Verekedni is elkezdtem. Csak úgy rácsapok anyára, apára, vagy Emmára. És elég nagyokat. Erről próbálnak leszoktatni.
Megszerettem a könyveket. Főleg a tanulósokat. 2 kedvencem van, egy állatos, és egy amiben vannak játékok, ételek, ruhák... és mutogatni kell, anya meg mondja, hogy melyik micsoda. Ez nagyon sokáig le tud kötni.
A szókincsem nem nagyon fejlődik, de a kedvenc állatomat már tudom mondani, ez a "PEPE" (pipi), ja és a "KA" (kacsa) vagy más néven "HÁP-HÁP". (Ezt néha H-val mondom, néha anélkül "ÁP-ÁP". De van, hogy minden állat háp-háp, a cica, a kutya, a lovacska.) Ha teát kérek, akkor nyújtom a cumisüvegem, és mondom, hogy "TÁ". Kb. ennyi jött a korábbi "PA-PA, MA-MA, BA-BA" mellé."-Lacika