Köszöntések, új barát, fog (09.11-20)

"Anya fogműtéte utáni szombaton (szeptember 11-én) mozgalmas napunk volt. Délelőtt Kengyelre mentünk dédimamát felköszönteni Mária nap alkalmából. Lacika természetesen végig evett, mindig volt valami süti a kezében, és a szájában. Én csak megkóstoltam egyet, de az sem ízlett (ez a különbség kettőnk között). 11 óra fele hazajöttünk, aztán ebéd után aludtunk, és ébredés után már indultunk is Elekes mama szülinapjára. Mikor odaértünk, még sültek a kaják kinn a kemencében. Amíg el nem készült, addig mi is kinn maradhattunk, és játszhattunk. Utána ettünk, ittunk, beszélgettünk. És közben Lacika is beleivott anya Becherovkájába. Egy pillanatra anya elfordult, és Lacika már nyúlt is a pohár után, és zsuppsz. Ment a ruhájára is, a pohárba is maradt, de biztos a szájába is jutott, mert elég vad pofákat vágott. Estig figyelgették, nem lesz-e valami baja, de nem lett.

Vasárnap apa garázstakarítást tartott. Hozott magának két segítséget is, mert mindent kipakoltak a garázsból, aztán beraktak egy új szekrénysort, ami egy régi patikából származik, majd visszapakoltak átselejtezve, és rendszerezve mindent. Mi is kinn lehettünk, és nagyon jól éreztük magunkat.A héten pedig végig oviban voltam. Lett egy új barátnőm is, egy új kislány. Első nap anyának nem tudtam elmondani, hogy hívják, csak azt hajtogattam, hogy "új kislány", mert a nevét elfelejtettem. Másnapra már tudtam, hogy Emesének hívják, és Mesikének becézik. Ő még csak januárban lesz 3 éves, úgyhogy én segítek neki enni, kísérem a mosdóba... Anya egyik nap hozta is magával a fényképezőt, és csinált rólunk képeket. Még a kis polcunk is egymás mellett van. Az ő jele a szivecske, az enyém a cseresznye. És Lacikáról is készültek képek, mert ő is szeret oviba menni. Leskelődik, játszik a fiúkkal, velem, és a bevásárló kocsi a kedvence, nem is akarja otthagyni, haza akarja tolni. Szóval mostanában jól telnek az ovis napok. Egyik reggel már le is szidtam anyát, hogy keljen már fel, öltözzünk és induljunk az oviba, mert engem már várnak a barátaim.

A héten szerdán anya elment Nórival és Elekes mamival vásárolni. Anya feltöltötte a ruhatárunkat, mert a nyáron nagyon sokat nőttünk, és már alig volt normális ruhánk. Mondjuk gatyát most se nagyon talált, mérgelődött is, hogy miért nem lehet kapni nadrágot gyerekekre?
Hétvégén szombaton nagy buli volt nálunk. Apáék 20 kg zúzapörköltöt főztek, és rengetegen voltak nálunk. Nóriék, Győriék, Totyáék, Murányiék, Gyurciék, Figaro ... Ettünk, ittunk, jót mulattunk. Nagyon jól éreztük magunkat, mert mindig volt kire akaszkodnunk. Lacika napközben egyszer aludt, de én még az alvást is megúsztam, mert olyan jót játszottunk Murányi Lacikával. Aztán ő 4 óra fele kidölt, hisztizett a fáradságtól, és hazamentek. Én estig bírtam, igaz, most 8 óra után én is elaludtam. Az utolsó vendégek este 11 órakor távoztak.
Vasárnap anyával elmentünk a Lidl-be, pedig úgy volt, hogy apa vigyáz ránk, de mikor megláttuk, hogy anya megy a kocsi felé, mi is célba vettük, és hamarabb bemásztunk, mint ahogy anya beült. Nem volt választása, mi is mentünk vele. Aztán Ákosék jöttek el hozzánk (Pestről jöttek, mert építkezni fognak, és Elekes papával beszélgettek a részletekről). Kaptunk tőlük könyveket meg csokit. Délután meg apa keresztanyukáját Marit köszöntöttük fel névnapja, és 60. szülinapja alkalmából."-Emike

"A fogamról. Az előző műtét után 2 napig nem volt semmi, nem fájt. Aztán egyik este Lacika többször felébredt, és a hajolgatás, emelgetés után befájdult a fogam helye. 2-3 napig sajgott, vagyis sajgott volna, mert gyorsan mindig bekaptam egy fájdalomcsillapítót, amitől meg kába voltam. Aztán a hét közepétől már minden OK volt, amin lehet segített egy kis házipálinka is. Kétszer, háromszor ittam 3 centet, pedig nem szeretem, de hatásos volt. Tegnap pedig kiműtötték a bölcsességet is. A műtét keményebb volt, nagyon hátul és nagyon rossz pozícióban volt. A doki megszenvedett vele. Én nem éreztem semmit, csak szurkoltam neki, és szorítottam a szemem, hogy ne is lássak semmit. Azt éreztem, hogy vág, fröccsen a vér, egyik kézzel a fejemet szorítja le, a másikkal a fogamba kapaszkodik valamivel, reccsen a csont... Végül nagy nehezen kijött egy óriás bölcsesség fog, még ők is elcsodálkoztak, a doki meg azt mondta, hogy a fülemből szedte ki, olyan hátul volt, és sűrűn ne húzassak vele fogat, mert ilyet még nem látott. Aztán a nővérek beijjesztettek, hogy fájni fog, bedagad, belilul... De nincs nagyon bedagadva, még egyenlőre nem is kék. Estére bevettem egy Donalgint, így tudtam aludni, már amennyire félülő helyzetben lehet, mert azt mondták így kell, és akkor talán nem dagad be. Ezen is túl vagyok!"-Anya