Réges - rég jelentkeztünk utoljára, de mióta ilyen jó idő lett, én nem akaródzok egy percet sem benn tartózkodni. Azért a fontosabb eseményeket megpróbáljuk összefoglalni!
A húsvét előtti két nap csavargós volt. Szombaton Erzsi maminál voltam, amíg anya délelőtt dolgozott. Délben felköszöntöttük "ERZSI PAPÁT" (én így hívom), mert szülinapja volt. Aztán megebédeltünk, és én természetesen nem akartam hazajönni aludni, így maminál szundiztam. Addig anya pogácsát sütött.
Vasárnap 11 óra körül jöttek értem Elekes mamiék. Én már szaladtam is, és másztam be a kocsiba! "SZIA ANYA! MAJD JÖDÖK!" -közöltem vele. Így ő nyugisan tudott készülni a húsvétra. Sütött, takarított, apa meg kocsonyát, és sonkát főzött. Csak este hat óra fele értem haza. Akkor még festettünk egy pár piros tojást a locsolkodóknak.
És végre eljött a húsvét. Én már vártam, mert igazából fogalmam sem volt mi ez az egész. Reggel az első locsolkodóm apa volt.
Neki természetesen megengedtem, hogy meglocsoljon. Aztán hoztam neki a csokitojást, meg a nyuszit. Persze a tojást egyből bontottam, mivel Smarties-os volt, és mostanában a "CSOTIGOLYÓK" a kedvenceim. Úgyhogy csokival kezdtem a reggelt, igazi reggeli helyett. Gyorsan felöltöztünk, 
aztán jöttek sorba a locsolkodók: Erzsi papa, Elekes papa, Tóth dédi Ricsivel, Lajos bácsi, Miki, Bazsi, Rezsőék, Csabiék és a szomszéd Zoli bácsi. Fél egy fele mentek el az utolsó vendégek. Mire Bazsiék jöttek, addigra a farmer szoknya már lekerült rólam, mert motorozni akartam, és abban nem sikerült ráülnöm, így gyorsan lekaptam magamról. A csokitojások nagy részét mielőtt átadtam volna, kibontottam. Úgyhogy szinte kettesével kellett adnunk. A vendégek között meg utcáztam, kinn tologattam a babakocsim, vagy sétáltam. Mikor jöttek, szégyenlősködtem egy kicsit, és volt akinek nemet mondtam, volt akinek igent, mikor megkérdezték szabad-e locsolni. A végére teljesen kifáradtam, gyors megebédeltem és el is aludtam.
Estére még lett egy programunk. A bányából elloptak egy villanymotort, és apát ki kellett vinni a gyárba a rendőrökhöz (mivel ő már sörözött). Egy darabig ott voltunk, aztán anyával meguntuk, és elindultunk Elekes mamiékhoz. Apa meg pont ült be a rendőr autóba, és anya odaszólt, hogy csukjátok le őt is egy kicsit! Na erre én úgy megsajnáltam apát, hogy majdnem sírtam. Komolyan vettem amit anya mondott.
Vasárnap 11 óra körül jöttek értem Elekes mamiék. Én már szaladtam is, és másztam be a kocsiba! "SZIA ANYA! MAJD JÖDÖK!" -közöltem vele. Így ő nyugisan tudott készülni a húsvétra. Sütött, takarított, apa meg kocsonyát, és sonkát főzött. Csak este hat óra fele értem haza. Akkor még festettünk egy pár piros tojást a locsolkodóknak.
És végre eljött a húsvét. Én már vártam, mert igazából fogalmam sem volt mi ez az egész. Reggel az első locsolkodóm apa volt.
Neki természetesen megengedtem, hogy meglocsoljon. Aztán hoztam neki a csokitojást, meg a nyuszit. Persze a tojást egyből bontottam, mivel Smarties-os volt, és mostanában a "CSOTIGOLYÓK" a kedvenceim. Úgyhogy csokival kezdtem a reggelt, igazi reggeli helyett. Gyorsan felöltöztünk, 
aztán jöttek sorba a locsolkodók: Erzsi papa, Elekes papa, Tóth dédi Ricsivel, Lajos bácsi, Miki, Bazsi, Rezsőék, Csabiék és a szomszéd Zoli bácsi. Fél egy fele mentek el az utolsó vendégek. Mire Bazsiék jöttek, addigra a farmer szoknya már lekerült rólam, mert motorozni akartam, és abban nem sikerült ráülnöm, így gyorsan lekaptam magamról. A csokitojások nagy részét mielőtt átadtam volna, kibontottam. Úgyhogy szinte kettesével kellett adnunk. A vendégek között meg utcáztam, kinn tologattam a babakocsim, vagy sétáltam. Mikor jöttek, szégyenlősködtem egy kicsit, és volt akinek nemet mondtam, volt akinek igent, mikor megkérdezték szabad-e locsolni. A végére teljesen kifáradtam, gyors megebédeltem és el is aludtam.Estére még lett egy programunk. A bányából elloptak egy villanymotort, és apát ki kellett vinni a gyárba a rendőrökhöz (mivel ő már sörözött). Egy darabig ott voltunk, aztán anyával meguntuk, és elindultunk Elekes mamiékhoz. Apa meg pont ült be a rendőr autóba, és anya odaszólt, hogy csukjátok le őt is egy kicsit! Na erre én úgy megsajnáltam apát, hogy majdnem sírtam. Komolyan vettem amit anya mondott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése