Tűzijáték, Ilona nap, eljegyzés, ovi (08.19-26)

"Először is Lacikával minden rendben van. Eltelt a megfigyelési időszak. Az első pár napban mindig az járt az eszembe, hogy lehet van valami baja, mert sokat esik (mondjuk előtte is állandóan elesett, mert elég vakmerő), és elég nyűgös, hisztis. De mivel nem hányt, és egyéb rossz jelek sem mutatkoztak, így nem vittük vissza. A baleset után 3 nappal megszűnt a nyügi, azóta nagyon jó kedvű, és már a járása is stabil, csak ha akadály van, akkor kell neki segíteni, egyébként megpróbálna mindenen átgázolni, és akkor megint huppanna egyet. Vasárnap így is fejelt még egyet. Térdre bukott, és kiesett a szájából a cumi. Nem kézzel, hanem szájjal akarta felvenni, de a feje koppant a térkövön megint. Szóval nem könnyű eset!"-Anya

"Elmúlt napok. Csütörtökön apa hazajött a munkából, és figyelmeztetett bennünket, hogy estére tűzijáték lesz. Nekünk teljesen kiment a fejünkből. Gyorsan elmentünk a boltba bevásárolni, és mikor jöttünk hazafele, megláttuk, hogy az árusok már kezdenek kipakolni. Apa megállt, és vett nekünk ajándékot. Természetesen én is kiszálltam vele, és én is választottam. Magamnak egy zenélős, forgós, világítós valamit, Lacikának meg egy világítós csörgőt. Aztán itthon kipakoltunk a kocsiból, és felsétáltunk a Művelődési Ház udvarába, ahol már különböző rendezvények voltak, és persze az elmaradhatatlan ugrálók, és játszóautók... Egy darabig néztük a néptáncosokat, de én már alig bírtam kivárni, hogy végre az ugrálóhoz menjünk. Sikerült apánál kikönyörögni, hogy gyorsan húzza le a sört, és gyerünk játszani.
Az ugrálóvárban sikerült felmásznom a kötélen, és utána csúszni egy jó nagyot.
Lacika is nagyon élvezte, mert anyáék kivették a babakocsiból, és ő is felfedezhette a dolgokat. Még az ugrálóvár elejére is fel tudott mászni, és ott csúszkált, mászkált örömében.

Este Lacikát lefektettük időben, aztán mi kimentünk a kertbe, és vártuk a tűzijátékot.Kilenc órakor meg is kezdődött. Tetszett, de annyira nem voltam elragadtatva, mint ahogy anyáék várták. Állítólag már tavaly is végignéztem, de én nem emlékszem rá.

Pénteken Bertalan és Ilona napon voltunk. Az egész vendégeskedésünk arról szólt, hogy Lacika le ne verjen valamit, igaz néha én is ön és közveszélyes voltam. A végére teljesen belefeledkeztem a rosszalkodásba, Pityunak építettem párnavárat, és le sem szálltam róla.Szombaton eljegyzés volt, Nóri és Csabi eljegyezték egymást, az esküvő majd jövőre lesz. Elekes mamiéknál volt a rendezvény. Mi össze-vissza rohangáltunk, ha apa felvette Lacikát, hogy nyugodjon le egy kicsit, akkor már hisztizett is.Miután megérkezett mindenki, leültünk, és vártuk az eseményeket. Nem volt nagy szöveg, először Elekes papa mondott egy rövid beszédet, aztán Csabi megkérte Nóri kezét. Mama meg utána rászólt, hogy először papát kellett volna megkérdezni, hogy adja-e a lányát. Na, mindegy Nóri igent mondott így is. Aztán megkajáltunk, mondjuk én kaja helyett hintázni akartam.Utána még a felnőttek beszélgettek, iszogattak, mi meg játszottunk. (Képeket még pótolunk az eljegyzettekről, csak anyáék annyira el voltak velünk foglalva, hogy ne rendetlenkedjünk, így alig készültek fotók a mi gépünkkel.)

Vasárnap sportos napunk volt, délelőtt lesétáltunk a kocsiért Elekes mamiékhoz, mert előző nap ott maradt, ugyanis az ősök alkoholizáltak. Anyáék hoztak haza kaját, én meg kikönyörögtem, hogy ott maradhassak. És délután apáék nem autóval, hanem bicajjal jöttek értem.
Hétfőn megkezdődött az ovi. A vártnál sokkal jobban indult. Nem volt hiszti, sírás. Jó kedvvel mentem, egy kicsit izgultam, de már nagyon vártam. Minden nap jó élményekkel jöttem haza. Úgy látszik mostanra lettem ovi érett. Délutánonként voltunk fagyizni (mióta kitették ezt a kis gyerekpadot, én mindig ide ülök le külön, nem anyáékkal), egyszer átjött Ancsa játszani, és Erzsi maminál is jártunk."-Emma