"Hétfőn anya ment a fogorvoshoz. Előtte kapott apától még 2 órát karácsonyi vásárlásra. Sok mindenre nem volt elég. Mire a dokihoz értek, anya már éhes is volt, és félt is. Úgy volt, hogy egy fogát kihúznak, de karácsonyra tekintettel megkegyelmezett neki az orvos, és csak a fogszabályzón állított.
Keddre apa beteg lett, megint folyt az orra. Soha jobbkor. Semmire sem volt használható, pedig még millió tennivaló volt karácsony előtt. Nekem pedig ez volt az utolsó napom az oviban a szünet előtt. Anya délután elvitte Lacikát a fodrászhoz, Katihoz, hogy karácsonyra szép frizkója legyen. Ennek végeredménye: belevágtak a fülébe. Először szépen tűrte a hajvágást, játszott közben. Aztán elkezdett nyűglődni, majd hisztizni. Már úgy tűnt kész van, mikor anya mutatta Katinak, hogy a pajeszánál, és hátul még hosszabb a haja. El is kezdte kiigazítani, de Lacika erre olyan mérges lett, hogy a kezével Katira csapott, a fejét meg elrántotta, és Kati belevágott a fülébe. Nem nagyon, de annál jobban vérzett. Alig akart elállni, Lacika meg sírt, mert nem akart ülni, de anya meg nem engedte el, mert tartani kellett a zsebekendőt a füléhez. Még haza is úgy jöttek, hogy a sapka alatt zsepi, a sapkán meg tutyi, hogy nehogy kiessen. Mire hazaértek, azért elállt. Apa estére kibontott magának egy bort, és láss csodát, 1 dl elfogyasztása után elállt az orrfolyás. Pedig reggel óta ömlött belőle, a végén már bedugta az orrát zsepivel, mert megunta az orrfújást, és már fájt is neki az orra. De a bor jó hatással volt rá!
Szerdán mindenki itthon volt, és megkezdtük a karácsonyi sütögetést.
Csütörtökön délelőtt elmentünk a maradék ajándékot megvenni. Négyesben indultunk, de a könyvesbolt után anya kirakta apát a kocsiból otthon, mondván, hogy csak feltartja, és idegesíti. Így hármasban mentünk a Tescoba, majd a Dm-be. Meg is jártuk, mert elvesztem. Anya a konyhai részen nézelődött. Onnan 2-3 méterre voltak a mesekönyvek kipakolva. Mondtam anyának, hogy megnézem őket. Oda-vissza szaladgáltam, amíg egyszer csak nem tértem vissza. Kitaláltam, hogy elbújok a DVD-knél. Anyának feltűnt a nagy csend, és elkezdett keresni. Én is meguntam a bújást, és kerestem őt. De elkerülhettük egymást, mert sehol sem találtunk egymásra. Elkezdtem ordítani, anya hallotta, de a nagy zajban, nem tudta merre induljon. Így sietett az információhoz, hogy bemondassa, aki lát hozzon már elő. Közben engem megtalált egy néni, és átadott a Tescos bácsinak, aki szintén az információs pult felé rohant velem. Így még előtte összetalálkoztunk anyával. A szemem könnyes volt, anya meg tiszta ideg. Utána már el sem engedtem a bevásárló kocsit. Jó kis tanulság volt ez nekem. Délután folytattuk a készülődést, sütöttünk, főztünk."-Emma
Keddre apa beteg lett, megint folyt az orra. Soha jobbkor. Semmire sem volt használható, pedig még millió tennivaló volt karácsony előtt. Nekem pedig ez volt az utolsó napom az oviban a szünet előtt. Anya délután elvitte Lacikát a fodrászhoz, Katihoz, hogy karácsonyra szép frizkója legyen. Ennek végeredménye: belevágtak a fülébe. Először szépen tűrte a hajvágást, játszott közben. Aztán elkezdett nyűglődni, majd hisztizni. Már úgy tűnt kész van, mikor anya mutatta Katinak, hogy a pajeszánál, és hátul még hosszabb a haja. El is kezdte kiigazítani, de Lacika erre olyan mérges lett, hogy a kezével Katira csapott, a fejét meg elrántotta, és Kati belevágott a fülébe. Nem nagyon, de annál jobban vérzett. Alig akart elállni, Lacika meg sírt, mert nem akart ülni, de anya meg nem engedte el, mert tartani kellett a zsebekendőt a füléhez. Még haza is úgy jöttek, hogy a sapka alatt zsepi, a sapkán meg tutyi, hogy nehogy kiessen. Mire hazaértek, azért elállt. Apa estére kibontott magának egy bort, és láss csodát, 1 dl elfogyasztása után elállt az orrfolyás. Pedig reggel óta ömlött belőle, a végén már bedugta az orrát zsepivel, mert megunta az orrfújást, és már fájt is neki az orra. De a bor jó hatással volt rá!
Szerdán mindenki itthon volt, és megkezdtük a karácsonyi sütögetést.
Csütörtökön délelőtt elmentünk a maradék ajándékot megvenni. Négyesben indultunk, de a könyvesbolt után anya kirakta apát a kocsiból otthon, mondván, hogy csak feltartja, és idegesíti. Így hármasban mentünk a Tescoba, majd a Dm-be. Meg is jártuk, mert elvesztem. Anya a konyhai részen nézelődött. Onnan 2-3 méterre voltak a mesekönyvek kipakolva. Mondtam anyának, hogy megnézem őket. Oda-vissza szaladgáltam, amíg egyszer csak nem tértem vissza. Kitaláltam, hogy elbújok a DVD-knél. Anyának feltűnt a nagy csend, és elkezdett keresni. Én is meguntam a bújást, és kerestem őt. De elkerülhettük egymást, mert sehol sem találtunk egymásra. Elkezdtem ordítani, anya hallotta, de a nagy zajban, nem tudta merre induljon. Így sietett az információhoz, hogy bemondassa, aki lát hozzon már elő. Közben engem megtalált egy néni, és átadott a Tescos bácsinak, aki szintén az információs pult felé rohant velem. Így még előtte összetalálkoztunk anyával. A szemem könnyes volt, anya meg tiszta ideg. Utána már el sem engedtem a bevásárló kocsit. Jó kis tanulság volt ez nekem. Délután folytattuk a készülődést, sütöttünk, főztünk."-Emma
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése