Timi néniék, no meg a Mikulás (11.29-12.05)

"Ez a hetünk Timi néniékről szólt. Hétfőn érkeztek Olaszországból. Igaz anyukájáénál laktak, de sokat találkoztunk velük. Hétfőn anyáék mentek értük a reptérre. Már 7 órakor elindultak, így mikor mi felébredtünk, Erzsi mama fogadott bennünket. Ő vitt engem oviba is. Anya egy kicsit félt tőle, mert mama közölte, hogy ha sírni fogok az oviban, ő nem hagy ott. És anya ismer, tudja, hogy képes vagyok direkt hisztizni. De szerencsére nem volt gond, maradtam.

Kedden délután jöttek Timi néniék, és mi nagyon megörültünk nekik. Jókat játszottunk Rebekával, főleg futkároztunk a házban. Rebeka néha sírva fakadt, mert seggre csücsült a nagy szaladgálás közben, és ő nincs úgy hozzászokva az esésekhez, mint Lacika. Anyáék nem sokat tudtak tőlünk beszélgetni, mert olyan hangosak voltunk.

Szerdán anyáék mentek el hozzájuk Lacikával. Ott is nagyon egymásra találtak, a nagy ágyon játszottak. A csütörtöki és a pénteki nap kimaradt, mert egyik este Erzsi mamiék, és a tervező volt nálunk, másik este meg apának volt kimenője Imre és Miklós nap alkalmából.

Szombaton apa disznó vágásra ment Elekes mamiékhoz. Nekünk délelőttre meg volt beszélve, hogy megyünk Timiékért. De reggel jött az SMS, hogy Rebeka beteg lett, lázas. Anya hívta őket, hogy elviszi a dokihoz őket, minket meg előtte Erzsi mamiéknál hagy. Így is lett. Az orvosnál volt egy kis bonyodalom, mivel ők olasz állampolgárok, így gyógyszert nem tudnak kiírni, de azért megvizsgálják a kislányt. Megállapította a doki, hogy piros a torka, de nem vírusos, így nem kell antibiotikum (mi mást mondhatott volna, ha úgyse tud receptet írni). Torokfertőtlenítőt, C-vitamint, és orr cseppet javasolt. Bevásároltak a Patikában, aztán hazamentek gyógyulni. Mi délután elmentünk a disznó vágásra. Nézelődtünk egy kicsit, és megvacsoráztunk.

Vasárnapra Rebeka nem sokat javult, de azért eljöttek hozzánk, mert vártuk a Mikulást. Meg is érkezett hozzánk, ezek szerint nem is voltunk olyan rossz gyerekek idén. Leült a fotelba, ahol tavaly is ült. Mi meg vele szemben megilletődve ültünk. Mindenkit kikérdezett, hogy viselkedett ebben az évben, és rákérdezett néhány dologra velünk kapcsolatban. Tőlem megkérdezte, hogy eszek-e rendesen, alszok-e az oviban, szoktam-e feleselni anyáékkal és DE-zni? Persze én mindenre úgy válaszoltam, mintha én lennék a legjobb gyerek a világon. Lacika és Rebeka nem nagyon reagált a Mikulás kérdéseire, csak nézték nagy szemekkel, hogy mit akar ez tőlük? Aztán kiosztotta az ajándékot a zsákjából. Én és Lacika bátran odamentünk, Rebeka egy kicsit félt tőle. Lacika még vissza is ment hozzá, hogy mutassa meg neki, mi van a csomagjában, és kipakoltatta vele egyesével. Csináltunk csoport képet is. Aztán elbúcsúzott, de megígérte, ha jól viselkedünk, jövőre is eljön."-Emma

"Betegség. Elegünk van már belőle, de úgy látszik sose szabadulunk meg tőle. Valaki mindig beteg nálunk. Szerdán megint én kezdtem a köhögést. Akkor mentem vissza a dokihoz a felfázás miatt. A vizelet negatív lett, de a torkom piros. A doki csodálkozott, hogy antibiotukum mellet, hogy fordulhat elő. Kalmopyrint, Paxirasolt, és Fortedolt írt ki. Csütörtök estig szedtem, mert voltam olyan rosszul tőlük, állandóan a hányinger kerülgetett. Szombatra javultam, de még mindig nem az igazi. Lacikának meg vasárnapra kezdett megint folyni az orra, és ő is köhög egy kicsit, de láza nincs. Emma meg vasárnap este fájlalta a fülét, és nem volt hajlandó addig elaludni, amíg nem kap Nurofent. Aztán elaludt közöttünk. Hétfőn reggel már azt mondta nem fáj neki, de szerintem zúgott a füle, mert közölte, hogy szúnyog van a szobában, ő hallja. Hallgassak a fülébe, majd akkor én is elhiszem. Ki is nevettem, hogy én azt nem tudom kihallani a füléből, amit ő hall. Utána nem panaszkodott, remélem ezt megúsztuk."-Anya

"Velem is történtek ám változások. Egyedül eszem. Hiába akart anya etetni, már nem engedtem neki, mindig kivettem a kanalat a kezéből. Így lassan egy hete egyedül próbálkozom, egyre nagyobb sikerrel. Mondjuk így nézek ki kaja után, és a konyha se semmi. Van mit takarítani utánam.

És szólok, ha bekakáltam. Először Timi néniék anyukájánál szerdán, mikor indultunk haza, mondtam, hogy "KAKA". Anya már nem fordult vissza velem az ajtóból, de itthon tényleg volt a pelusban. Aztán törölgetett a konyhában, és megint kiabáltam, hogy "KAKA". Anya rohant velem a WC-be, de addigra már megint a pelusban volt. Kicsit ültem a WC-én, de már nem jött több. Azóta többször ültem már WC-én és bigyón, de oda még nem sikerült kakilni. Általában már a pelusban van, amikor szólok, de ha nincs, akkor sem nyomom ki a WC-én. Nem baj, legalább már érzem, hogy mi a helyzet!"-Lacika