Mikulás

Múlthét csütörtökre szerencsére a lázam elmúlt, és már csak a hangomon hallatszott, hogy beteg vagyok. A viselkedésemen már egyáltalán nem. Anya már emlegette is a bölcsit, lehet neki jobban hiányzott mint nekem.

A péntekre tervezett bölcsis Mikulás ünnepségem is elmaradt, mert rajtam kívül még többen is lebetegedtek.

Pénteken viszont már nagyon vártam, hogy mikor jön a Mikulás, mert anya már egész nap azt hajtotta nekem, sőt már egész héten! Ja, és a TV is tele volt vele! Meg is tanultam a nevét: MITÁS, és azt is megmondtam, hogy mit kérek tőle: CSOTIT!

Először Kovács mami Mikulása érkezett meg. Mamával küldte a csomagot. Volt benne rajzoló tábla, plüss majom, autó, és Kinder tojás. Aztán elmentek, és mi apával a kisszobában játszottunk. Anya meg elkezdett kiabálni, hogy Emike szaladjál gyorsan, mert itt járt a Mikulás, és hozott neked még valamit! Rohantam is, hátha meglátom MITÁST, de csak a hátsó bejáratnál a csizmám mellett várt egy nagy csomag. (Meg apát is egy kicsi, virgáccsal!) Ebben is mágneses rajzoló volt (úgy látszik anya és mama Mikulása nem beszélt egymással), meg egy valami, amire rákérdeztem: "ANYA, AZ MI?". Elektromos fogkefe, mondta anya. Be is kapcsolta, és egyből kipróbáltam. Nagyon klassz, fehér jegesmaci van rajta. Egész este zúgattam, mostam a fogam, aztán már mindent azzal akartam takarítani, de rámszóltak! CSOTIT is kaptam, csoki mikulást, angyalkát, és jegesmacit!

Szombaton meg Elekes mamiéknál voltam délelőtt. Ebéd előtt megérkezett az ő Mikulásuk is. Kisrucit kaptam, meg angyalka babát. Kereszttől meg fülbevalót! Dédimamiéktól meg Mikulás csomagot, sok-sok édességgel, meg az egyikben még harisnya is volt!

Íme a sok ajándék: