Ovi, csínytevések, fejlődés (04.10-16)

"Megint eltelt egy hét, de most szerencsére betegség nélkül, végig oviban voltam. A hét elején előadtam egy kis hisztit reggelente. Ébredés után még anyát sürgettem, hogy mikor megyünk már az oviba, induljunk már, és az úton is siettem, szedtem a lábam, ám átöltözés után mindig megtorpantam az ajtóban, és elkezdtem kapaszkodni anyába. Anya minden reggel bekísért az ablakig, hogy integessek neki. Elég nehezen tudta magát kihámozni a karjaimból, és a hét elején még pityeregtem is egy kicsit. A hét vége fele már könnyebben ment az elválás. Ovi után viszont jókedvűen meséltem anyáéknak, hogy mi történt aznap, és hogy jól éreztem magam.
A hétköznapokon, most nem sok érdekes történt, egy-két csínytevésemen kívül. A legnagyobb, hogy most a vadonatúj szandálomat vágtam szét. Még névnapomra kaptam egy adidas szandit, és még csak benn használtam, amikor ahhoz volt kedvem. Szerdán meg apa főzött a garázsban, addig én ollóztam, és mire odanézett, én már a szandit is szétvágtam. Először apa szidott le, aztán anya. De ez egyáltalán nem hatott meg, viccesnek találtam a helyzetet. Aztán a szobámba kellett gondolkodnom egy darabig, de ez se volt hatásos. Aztán apa megint rákezdett, hogy az a szandi pénzbe kerül, és most már nincs pénzünk újat venni (gondolta az hatni fog, hogy nem kapok másikat), erre én közöltem: "DE NEKEM VAN PÉNZEM, OTT VAN A MACIBAN (maci persely, ebben van a játszós aprópénzem), MAJD ABBÓL VESZÜNK!" Apa majdnem nevetésben tört ki, de azért visszatartotta. Szerencsére apa uncsitesója Ditta a Deichmann-nál dolgozik, és meg tudja javíttatni, így nem kell kidobni.
A másik nem semmi dobásom, hogy megharaptam az ovónénim. Először Katika ovónéni köppenyét harapdáltam, de rám szóltak. Aztán átmentem Anett nénihez, és az övén folytattam a harapósdit. Anett mérgesebben szólt rám, és elkezdett lekonyulni a szám. Ő felvett, hogy ne sírjak, én meg megharaptam a vállát. Na, ez nem jól sült el, mert az ovónéni mérges lett rám, én meg elkezdtem sírni. Anyának nem akartuk elmondani, úgy volt, hogy a mi titkunk marad az ovónénivel, de aztán csak elmeséltük neki. Este meg is beszéltük anyával, hogy ilyet nem szabad csinálni senkivel.
A héten voltunk cukrászdában, voltak nálunk Erzsi mamiék, Nóriék. És meg volt az első közös fürdésünk Lacikával. Először anyával fürödtünk hármasban, másnap apa is csatlakozott hozzánk, így már azért elég szűkös volt a hely. Viszont nagyon tetszett nekem is, és Lacikának is.A hétvégém megint a csavargásról szólt. Szombaton délelőtt kengyeli dédiéknél voltunk, dédimama 80. szülinapját ünnepeltük. Délután elmentünk a Sparba vásásrolni, utána Berciéknek vittünk őzhusit. Úgy volt, hogy csak erre a két helyre megyünk, de apa még kinézett a gyárba, és visszafele még benéztünk Elekes dédihez. Oda meg pont átjött Elekes papa, és így hozzájuk is át kellett mennünk. Szóval fürdésig nem értünk haza. Vasárnapra megígérték, hogy elvisznek magukkal Túrkevére, valami birkafőzős versenyre. Szerencsére reggel nem esett az eső, és jöttek értem. Nagyon jól éreztem magam, mama befizetett egy körhintára, aztán mégegyre. Ettem főtt kukoricát, kürtős kalácsot. Vetettem magamnak és Lacikának vásárfiát, magamnak egy kis nyújtófát, hogy ha anyával sütünk, ne az övét kérjem kölcsön, és egy kis seprűt. Lacikának meg egy kis fa csigát. Anya délbe hívott, hogy jövök-e ebédre, de közöltem, hogy nem, és délután amúgy is maminál alszom. Így is lett, és csak este jöttem haza."-Emike

"Úgy látszik használt a hasonlítgatás, mert egy hét alatt összekaptam magam. Megtanultam mászni,és a járássegítővel magam menni. Eddig mindig anya állított mögé, 5-6 lépés után meguntam, és mentem a dolgomra. Most meg anya nézte a TV-ét, aztán felfigyelt, hogy nagyon zenél a járássegítő, és látta, hogy térdelve tologatom. Felállított, és mentem vele a falig. 2-3 segítés után megtanultam magamtól felállni vele, és azóta sokat sétálok vele, és 1 hét alatt fordulni is megtanultam. Eddig, ha neki menetem a falnak, néztem anyára, hogy fordítson meg, most meg már megoldom magam. És van másik mesterem is, Emma. Beleül a taximba, én meg kapaszkodom mögötte, és megyek vele. Erőteljesen gondolkodom azon is, hogy kellene saját lábon, segítség nélkül eljutni egyik helyről a másikra. Próbáltam már lépni egyet-kettőt, de abból még csak seggreülés lett.
Most már elmondhatjuk, hogy egész nap nincs nyugtom, mindig csinálnom kell valamit. Itt például Emma motorját akarom kipróbálni, de nem sikerül. Itt meg anyával játszok "kukucs"-osat. TV-zett volna, de én elbújtam a szekrény mögé, és mondtam neki, hogy "EEE", ezzel jelezve, hogy játszunk. Egyébként most már néha elkezdek babanyelven halandzsázni, de ennél tovább még a beszédben nem jutottam. Anya mondja, hogy nem baj, mert Emma egyfolytában beszél, és egy nap többezerszer elmondja, hogy "ANYA-ANYA", anyának meg belefájdul a feje. Szóval először járjak, aztán majd beszélek egyszer!"-Lacika