"Április 29-én 10 hónapos lettem. Ebben a hónapban nagyon sokat ügyesedtem, erősödtem. Mászni nem tanultam meg, még mindig a kúszás a menő nálam, de az utolsó métert már négykézláb mászva teszem meg, mielőtt a végállomásnál felállnék. Ebből következik, hogy ebben a hónapban tanultam meg magamtól felállni. 
Ahol vízszintes kapaszkodót találok pl. ágy, szekrény, ott már fel tudom magamat húzni álló helyzetbe. Ahol csak függőleges pl. fal, ott még nem sikerül, de azért erőteljesen próbálkozom vele. És ha nem jön össze, akkor nagyon mérges tudok lenni. Szeretnék már menni is magamtól, de nem tudok. Ha anya fogja a két kezem, akkor szépen lépegetek. De kezdem unni, és megpróbálom kivenni a kezem a kezéből. Ha egy kézzel fog még stabilan állok, de hisztizek, hogy a másik kezem is engedje el, ilyenkor persze seggre ülök. Na, ez nem annyira tetszik!
Ahol vízszintes kapaszkodót találok pl. ágy, szekrény, ott már fel tudom magamat húzni álló helyzetbe. Ahol csak függőleges pl. fal, ott még nem sikerül, de azért erőteljesen próbálkozom vele. És ha nem jön össze, akkor nagyon mérges tudok lenni. Szeretnék már menni is magamtól, de nem tudok. Ha anya fogja a két kezem, akkor szépen lépegetek. De kezdem unni, és megpróbálom kivenni a kezem a kezéből. Ha egy kézzel fog még stabilan állok, de hisztizek, hogy a másik kezem is engedje el, ilyenkor persze seggre ülök. Na, ez nem annyira tetszik!Ha az ágyon, széken, vagy asztalon ülök, akkor ha le akarok jönni, hasra vágom magam, és seggelek lefele. Persze anya figyel, mert ha magasan vagyok, akkor nagyot huppanhatnék, így mindig a nyomomban van.
A cumisüvegből egyedül iszom, és ha végzek még mindig a földre dobom. Van, hogy az etetőszék asztalára leteszem, de aztán rájövök, hogy már nem kell, és leseprem a földre. Ez valamiért nagyon tetszik, mert a cumimmal is szoktam szórakozni. Ledobálom, valaki mindig felveszi, és visszaadja, de én megint lehajítom, és nevetek közben. Jó móka!
A cumisüvegből egyedül iszom, és ha végzek még mindig a földre dobom. Van, hogy az etetőszék asztalára leteszem, de aztán rájövök, hogy már nem kell, és leseprem a földre. Ez valamiért nagyon tetszik, mert a cumimmal is szoktam szórakozni. Ledobálom, valaki mindig felveszi, és visszaadja, de én megint lehajítom, és nevetek közben. Jó móka!
Beszélni egyáltalán nem akarok. Anyáék hiába dumálnak nekem, én csak nézek, de esze ágamban sincs ismételgetni, se a babát, se az Emmát, se a mamát... Anya állítja Emike ilyenkor már sok mindent próbált mondani, de még nem merte visszanézni az ő 10 hónapos tudását! Ennyit a hasonlítgatásról! A nevemmel tisztában vagyok, egyből figyelek rá! És a nemet is értem, de nem mindig akarom meghallani. Sőt, ha valamit nagyon akarok csinálni, és rám szólnak, hogy nem, akkor egyből legörbül a szám, és hüppögök.
Megtanultam integetni is. Először apát érte a megtiszteltetés. Azóta sokszor, sokmindenkinek integettem már, ha elment valaki tőlünk, vagy ha mi jöttünk el valahonnan.
Az étvágyam még mindig szuper, szerencsére a büfi szinte teljesen megszűnt. És az éjszakákat is átalszom.
Ja, és még mindig nincs egy fogam sem!" -Lacika
Az étvágyam még mindig szuper, szerencsére a büfi szinte teljesen megszűnt. És az éjszakákat is átalszom.
Ja, és még mindig nincs egy fogam sem!" -Lacika
1 megjegyzés:
Nagyon ügyes vagy! Úgy látszik nálad kimarad a mászás. Vagy majd megtanulsz, miután elindultál. Nem baj. :-)
Megjegyzés küldése