"Hétfőn apa vitt az oviba, mert a hétvégén nagyon apás lettem, meg amúgy is esett az eső. Most nem sírtam, anya mondta is, hogy az apáknak mindig csak a jó jut a gyerekből, a bőgést az anyáknak tartogatják. Délután mindenki jött értem, de engem csak apa érdekelt, kikerültem anyát, és apához szaladtam! Gondolta anya, szépen nézünk ki! Aztán elmentünk a cukrászdába sütiért, mert jöttek hozzánk Murányi Lacikáék. Játszottunk a motorommal, aztán Lacika megsértődött valamin, és alig lehetett kiengesztelni. Utána megint jót játszottunk fenn a szobámban, addig amíg le nem jött panaszkodni, hogy "Emmácska megmart, nem akarok vele játszani." Így lenn maradtunk, de engem már felidegesített, és mikor azt hittem nem figyel senki, oda mentem mellé, és belemartam a hasába, aztán szépen tovább sétáltam. De anya lefülelt, és rám szólt, úgyhogy abba kellett hagynom! Lehet ez is az ovi miatt van. Este is éjfélkor felébredtem, és nem akartam visszaaludni. Anya 3-szor jött át, hogy sírok. Harmadjára már tök ideges volt, szerencsére addigra már sikerült apát is felébresztenem, és odafeküdt mellém! Anya meg szidta apát, hogy mindent megenged nekem!
Kedden megint apa vitt az oviba, és most sem volt gond. Sőt végre hazafele is jó kedvvel jöttem, és azt mondtam anyának, hogy az oviban is jó volt. Aztán elmentünk Erzsi papát felköszönteni szülinapja alkalmából. Előtte anyáék felvilágosítottak, hogy ügyesen kell viselkednem, mert mami beteg, és nem lehet rajta ugrálnom, mert sebes a hasa. Meg is értettem, mert nagyon jól viselkedtem, itthon meg is dicsértek érte. És este végre anyával is megbarátkoztam, amíg apa kinn pakolt a garázsban, anyával fenn játszottunk, beszélgettünk, és oda is bújtam hozzá, szeretgettem. És este is jót aludtam megint. Hátha helyre áll a rend, és visszatér a mindig jókedvű Emike!"-Emike
"Én is írok pár szót, mert az elmúlt napokban nagyon sokat ügyesedtem. Mászni ugyan nem tudok, de szerintem ezt ki is fogom hagyni. De most már mindenhol fel tudok ülni, több féle módszerrel. Eddig egy nap 2-3 alkalommal vettem rá magam, hogy felüljek, most már állandóan ezt csinálom. Utána belekapaszkodom valamibe (szekrény, ágy, kiságy...) és térdre húzom magam. Onnan még nem mindig tudok 2 lábra állni, de néha sikerül, vagy ha anya rásegít, akkor sokáig állok magamtól,
és közben játszani is tudok a tárgyakkal, anélkül, hogy elesnék. Leülni még nem tanultam meg, seggre huppanok, ami nem mindig tetszik. És a járássegítővel is megtettem már kb. 6-8 lépést, 
vagy ha anya fogja a két kezem, akkor teszem a lábaim egymás után, és sétálunk. Szóval nagyon mozgékony lettem, mindig csinálni akarok valamit, főleg haladni valahová, vagy valami felé, és ha korlátoznak, akkor hangot is adok neki, és dobálom magam, meg hisztizem!"-Lacika
"Én is írok pár szót, mert az elmúlt napokban nagyon sokat ügyesedtem. Mászni ugyan nem tudok, de szerintem ezt ki is fogom hagyni. De most már mindenhol fel tudok ülni, több féle módszerrel. Eddig egy nap 2-3 alkalommal vettem rá magam, hogy felüljek, most már állandóan ezt csinálom. Utána belekapaszkodom valamibe (szekrény, ágy, kiságy...) és térdre húzom magam. Onnan még nem mindig tudok 2 lábra állni, de néha sikerül, vagy ha anya rásegít, akkor sokáig állok magamtól,
és közben játszani is tudok a tárgyakkal, anélkül, hogy elesnék. Leülni még nem tanultam meg, seggre huppanok, ami nem mindig tetszik. És a járássegítővel is megtettem már kb. 6-8 lépést, 
vagy ha anya fogja a két kezem, akkor teszem a lábaim egymás után, és sétálunk. Szóval nagyon mozgékony lettem, mindig csinálni akarok valamit, főleg haladni valahová, vagy valami felé, és ha korlátoznak, akkor hangot is adok neki, és dobálom magam, meg hisztizem!"-Lacika
2 megjegyzés:
Ismerős a helyzet, ha Apa itthon van, én nem sok vizet zavarok...:P :)
Jobbulást a Maminak!
Ügyesen lépked már Lacika!
Szép hétvégét Nektek!
Nálunk is így ment egy darabig, APÁT CEJETEM! volt rengetegszer. Hiába mondtam Tominak, hogy a fejére nőnek. Aztán egy ideje több az idegeskedés, hajtás munkában, ő is idegesebb, türelmetlenebb, ráordít, meglegyinti Emmust, aztán szegény gyerek csak nagyot néz, hogy most mi van, Eddig lehetett, most már nem. Végül mégis nekem lett igazam, hogy következetesen kell velük bánni. Ne félj, KrisztiAnya, ahogy látom Lacika is "útnak indul", írod, hogy hisztizni is tud, amikor majd két gyerek próbálja az akaratát ráerőszakolni apára, elmegy a kedve a "mindentmegengedéstől". ... s neki is jut majd a bőgésből. :-)
Nagyon ügyesek, édesek a gyerekek! :-)
Megjegyzés küldése