2010. április 6., kedd

Kórház után, 9 hónapos (03.28-29)

"A kórház utáni vasárnap semmihez sem volt kedvünk, alig bírtunk kikelni az ágyból. Ráadásul Lacikának hőemelkedése lett, és elkezdett menni a hasa is. Én is elég nyűgös voltam, így nem sok mindent csináltunk, csak pihizgettünk. Délután kimentünk egy kicsit a levegőre, az mindenkire ráfért. Tologattam Lacikát, aztán mikor meguntam magára hagytam. Este anya kifestette a lábán a körmét, persze én sem maradhattam ki. Az összes körmömet ki akartam vele festetni, de csak a két kicsit festette ki a kezemen, és a két nagyot a lábamon. Hétfőn még nem mehettem az oviba, úgyhogy anyával voltunk hármasban. Lacikának még mindig hőemelkedése volt, elég sokat aludt napközben. Nekem jó kedvem volt, és jókat is ettem, vacsikor meg Nóriék is itt voltak, és akkor is jó étvággyal falatoztam. De éjszaka megint hánytam, anya már teljesen kiakadt, hogy amikor normális kaját eszek, nem diétásat, mindig elkap a rosszullét."- Emike

"A betegségem közepette kilenc hónapos lettem.
Végre megtanultam magamtól felülni. Ezt a műveletet szívesen gyakorolom, és mikor felültem, hangosan kacagok, ünnepelem magam. Ülve oldalra és előre is tudok hajolni, anélkül, hogy felborulnék.
Mászni még mindig nem tanultam meg, a kúszást viszont már tökéletesre fejlesztettem. Négykézláb ki tudom magam nyomni, és hintázok előre-hátra. Sőt egyszer megpróbáltam már elindulni is, de mivel egyszerre akartam a két lábam előre tenni ugratva, így orra buktam, és inkább visszatértem a biztos kúszáshoz.
Rövid ideig meg tudom magam tartani álló helyzetben. A kompban például elég sokáig állok a két lábamon az asztalba kapaszkodva, anélkül, hogy a fenekem érintené a kompot. Vagy ha anya fogja a két kezem, akkor is ügyesen állok, és táncizok, rázom a popóm, meg hajlítgatom a térdemet.
Szeretek pakolni, a játékokat ki a kosárból, a fiókokból ki a papírokat, le a szekrényről, mindent amit még nem raktak el előlem, és dobálom őket szerte-szét.
Az ennivalóval is szeretek játszani, ami anyának nem tűnik jó mókának. Ha kilökök a kezéből egy-két falatot, akkor azt szétkenem az etetőszéken, vagy az arcomon lévő kaját szét az egész fejemen, fel a hajamra, a fülemre. Ha babapiskótát kapok a kezembe, akkor még a ruhám is csupa olyan lesz. Az étvágyam szerencsére még mindig jó, kivéve azt a pár napot, amikor beteg voltam. A bukások is elmaradnak, csak a reggeli tápszerből jön egy kis büfi vissza, de egyébként megszűnt!!! Ennek anya örül a legjobban.
A nevemre már figyelek. A hangok terén nem fejlődtem, ugyanazokat ismételgetem, mint egy hónapja. Nem baj, legalább majd később is kevesebbet fogok fecsegni, mint Emma. "-Lacika

1 megjegyzés:

Bianka és Karina írta...

Jaj hát ezt nem lehet bőgés nélkül végig olvasni.:((((((Szegények,de jó,hogy túl vagytok rajta.:))))
Nagyon dúrva amit írtál a kórházról.:@@@@@@@
Amikor Én voltam bent Biussal ugyan ezzel,én is ezért hoztam haza saját felelősségemre,mert ugyan ez ment itt is.:@@@@@@
Inkább nem is írok többet mert szépet nem tudnék.:@@@@
Puszi!