2010. április 19., hétfő

Lassan, de biztosan szokom az ovit, de itthon jobb (04.14-18)

"Egyre jobban viselem az ovit, még reggel van egy kis elbizonytalanodás, mikor anyáék otthagynak, de utána feltalálom magam, és jókat játszom. Délután mikor jönnek értem, jó kedvem van, és itthon is sokat mesélek anyának, hogy mi történt az oviban, ki rosszalkodott, ki nem akart aludni...
Szerdán reggel apa vitt, délután meg az egész család jött értem, és mentünk a fagyizóba. Sajnos még fagyit nem ehettem, sütit meg nem kértem, de 4 dl almalét simán lehúztam. Lacika meg persze sütit kért anyától, ő mindent nagyon szeret, csak ennivaló legyen.
Csütörtökön nem volt ovi, mert továbbképzésre mentek az óvónénik. Kivételesen gond nélkül zajlott a nap, nem volt sírás-rívás, hiszti... Délelőtt elsétáltunk a Sparba bevásásrolni, meg a Dm-be. Délután munka után Nóriék jöttek el hozzánk, főzőcskéztünk, kocsit mostak, én meg kinn játszottam.
Pénteken anyával és Lacikával sétálva mentünk az oviba, mert végre jó idő volt, nem esett az eső. Délután apa hozott haza, de még mennie kellett ki a gyárba, és anya úgy döntött, hogy ők is kijönnek velünk. Persze ott voltak még Elekes mamiék, és nem is jöttem anyáékkal haza, hanem elmentem mamiékhoz. 6 órára kellett volna hazaérnem, de már majdnem 7 óra volt mikor megérkeztünk. Anya le is szidta mamit, hogy nem erről volt szó, de mami mondta, hogy én nem akartam hazajönni, és ha vacsiztam volna, még később hozott volna haza. Hát igen, nekik még tudok parancsolni!
A hétvégénk is jól telt, de balhé nélkül nem telt el. Szombaton délelőtt mentünk a piacra vásárolni. Először a kisboltban apa kávézott, és vett kenyeret. Aztán kiment a gyárba megnézni a vizet, amit szivattyúznak. Utána voltunk a piacon, majd a húsboltba tartottunk, mikor apát hívták a gyárból. A szivattyút kellett áttelepíteni, és értetlenkedtek, ő meg ideges lett. Így a húsbolt előtt még egyszer kimentünk a dolgozóba. Addigra Lacika elaludt a kocsiban. Aztán vissza a húsbolt, majd a 100 forintos virágcserépért, és nekem labdáért. A 100 forintosban a kasszánál mondtam a néninek, hogy "APA KINN ÜL A KOCSIBAN, MÁR TELJESEN KI VAN IDEGESEDVE!" Na, a néni egyből elkezdett nevetni rajtam, és mondta, hogy az ő férje is ideges a vásárlástól! Igaz apa nem attól lett ideges, de a néni ezt nem tudhatta. Délután elsétáltunk a cukrászdába, aztán kinn az utcán játszottunk Sziszivel és Ancsával. A vacsinál meg összevesztem anyával. Elkezdtünk enni, én 2 falat kaja után rákezdtem, hogy nem vagyok éhes, később akarok enni, ki akarok menni apához... Anya rámszólt, de nem hagytam abba, és elkezdett rám kiabálni, hogy akkor menjek ki apához. Apa be is jött értem, és még egy óra hosszatt kinn lehettem vele. Addigra anya is, és én is lenyugodtam, és kibékültünk.
Vasárnap délelőtt kinn kertészkedtünk az udvaron, én engedtem a kerticsapot a földre, utána meg dagonyáztam a sarat. A kezem is, és a cipőm is szép lett! Apa közben hozott egy tranzitot vizsgáztatni. Délután azzal mentünk a cukrászdába, aztán meg jöttek Tóth dédiék köszönteni névnapom alkalmából. Pénzt, csokit és virágot kaptam tőlük."-Emike

2 megjegyzés:

Kati írta...

Micsoda részletes leírás! :-) Tudtuk mi, hogy gond nélkül megy majd az átállás a bölcsiről az ovira. :-)

Kati írta...

HOpsz, most olvastam, hogy írtál. Ti viszont most tartjátok a névnapot, igaz?
Ha igen, akkor Emikének kívánunk nagyon boldog, vidám névnapot!!! Szép napsütéseset! :-)

(Tanulnak a gyerekeink magyart egyébként. :-) Az itteni magyar iskolákban minden magyarul zajlik, hetente 4-5ször van szlovák.)