2010. április 7., szerda

Lassú gyógyulás, húsvéti készülődés(03.30-04.04)

"Kedden már kimerészkedtünk a házból, és elmentünk a boltba. A kapuban találkoztunk a szembe szomszéddal, és egyből szóba elegyedtem vele. Mondtam neki "MEGYÜNK A BOLTBA, MERT MÁR NINCS ITTHON SEMMI". Ez anya dumája, de gyorsan eltanultam tőle. Aztán hazafele találkoztunk az ovis csoportommal, valami mese előadásra mentek, és én is menni akartam velük, mikor megláttam őket. De anya megbeszélte Anett óvónénivel, hogy a héten már biztos nem megyek, mert még mindig nem vagyok valami jól, és péntektől amúgy is szünet lesz.
Szerdára mindenki jobban volt már, én nem hánytam, igaz még mindig diétás kaján voltam. Ezt csak azért viseltem nehezen, mert se cukrot, se csokit nem ehettem, a többi kaja nem hiányzott. Lacika hőemelkedése is elmúlt, csak a hasmenésünk maradt meg, nem mintha az nem lett volna elég. Délelőtt főztünk is, gombát és halat rántottunk, a köret megint főtt krumpli volt, amit már agyonra untam, főleg, hogy amúgy sem szeretem. Délután, miután apa hazajött a melóból elmentünk a Family Centerbe anyával vásárolni. Mire beértünk, már fájt a lábam, a hasam, és büdös volt a boltba. Itthon jó kedvem volt, és már alig vártam, hogy menjünk boltozni, de ott elment a kedvem. Ja, és pisilnem is kellett, mihelyt beléptünk az üzletbe. Anya megpisiltetetett, és csak visszamentünk. A Deichmannba kezdtünk, húsvétra kiscipőt venni nekem. Anya kinézett egy szép lila virágosat, de közöltem az nem kell, hanem egy rózsaszínt választottam ki. Az nem annyira ünneplős, de anya nem tudott rábeszélni a másikra. Az ára alapján jó választás volt, mert 3000 Ft-tal olcsóbb volt, mint a másik. Aztán a C&A-ba mentünk, ott a raktárajtóban elkezdtem beszélgetni az egyik eladóval, így jobb kedvem lett. Meséltem neki az oviról, a barátaimról, tesóról, igaz nem kérdezett. Anya alig tudott a kasszához hívni, hogy megyünk tovább. Végül a Takkóban kötöttünk ki, anya ott próbált ruhát próbálni, de gyorsan feladta, mert állandóan ki-be akartam járkálni a próbafülkéből, és húzogattam a függönyt. Amikor meg nézegette a ruhákat, rátaláltam egy 3 gyerekes családra, és velük játszottam, anya meg állandóan azt figyelte, hol vagyok már. Azért pár dolgot tudott venni, és indultunk haza. Mire hazaértünk teljesen rossz kedvem lett megint, és csak feküdtem, meg sírdogáltam.
Csütörtökön fodrászhoz mentünk, Lacikának megejtettük az első hajvágását. Nagyon ügyes volt, nem sírt, csak néha az ollót akarta nézni, és mozgatta a fejét, vagy ha a hajacskája az arcához hullott, akkor dörzsölgette a szemét. Nagyon jóképű pasi lett.Pénteken anyával sütöttünk sós tallért. Én segítettem kikeverni a tésztát, meg kiszaggatni. Aztán önálló foglalkozásba kezdtem, kiöntöttem egy csomó lisztet magamnak, elloptam anyától a kiszaggatás után megmaradt tésztát, és gyúrtam, meg liszteztem. Szép lett a konyhánk! Délután meg sétálni indultunk, de csak a szomszédig jutottunk. Ott leálltam beszélgetni Ancsával, aztán anya is az anyukájával. Én meg elkezdtem rohangálni, és meg is lett az eredménye. Kitaknyáltam, és elkezdett vérezni a szám, én meg üvöltöttem, anya felkapott, és rohant be velem, azt hitte kivertem a fogam. Szerencsére nem, csak a szám repedt meg egy kicsit. Lacikát meg Nóri tolta be, szegényt a nagy ijjedségben rá hagytuk.
Szombaton apa kocsonyát főzött, és halászlét, mi meg benn pakolásztunk anyával. Délután jött Erzsi papa, aki a héten Pécsett volt Erzsi maminál, mert ő is kórházban van, szerdán műtötték. Utána elmentünk a Fáyra, apa sörözgetett, beszélgetett, Lacika csak a babakocsiból leskelődött, én meg megint rohangáltam, de most megúsztuk baleset nélkül.
Vasárnap anyáék mentek Pécsre Erzsi mamit látogatni, addig mi Elekes mamiéknál voltunk. Hamar hazaértek, délután 2 óra fele, és látták, hogy én még nem alszom. Ők hazamentek, én meg ott aludhattam. Mami megígérte, hogy miután felébredtem, egyből hoz haza, de nem így lett. Fél 7 fele értem haza, anya már kifestette a tojásokat, pedig úgy volt, hogy együtt csináljuk. Meg is sértődtem, de kiderült, hogy még matricákat is kell rá ragasztani, így megbékéltem."-Emike

Nincsenek megjegyzések: