Nyaralás gyerek szemmel (08.09-14)

"Gyorsan eltelt a nyaralás, de nagyon jól éreztük magunkat. Kivéve az utat, ahogy anya leírta elég húzós volt!
Az első nap megérkezésünk után megebédeltünk, aztán Lacika aludt egy kicsit, és utána felfedeztük Balatonmáriafürdőt. Sétálgattunk, beültünk egy vendéglőbe, persze olyat választottam, ami előtt hinta és más játékok is voltak. Ki is próbáltam a hajót és a lovacskát is, de elég hamar meguntam őket, azt kérdezgettem, mikor áll már le. Kedden délelőtt a Csillagvárba mentünk át Balatonszentgyörgyre. Először kint néztünk szét. Régi tájházak voltak, régi szerszámokkal, használati tárgyakkal feldíszítve. Volt egy állatsimogító is, de pont aznap reggel mondták be a hírekbe, hogy egy mangalica megölt egy embert, meg Lacika amúgy is fél a malacoktól, úgyhogy nem mentünk be, csak kívülről néztük meg az állatokat. Utána bementünk a várba. Panoptikumszerűen volt berendezve, élethűen mutatta be a vár akkori életét. Mi apával végignéztük minden teremben a viaszbábukat, anya meg többnyire Lacikát kergette, aki a hepe-hupás köveken mindig elesett. Volt olyan terem is, ami régi babákkal, és macikkal volt tele. Utána még kimentünk, hintáztam egyet, és amíg anyáék ittak egy kávét, addig Lacika kavicsokat szedegetett, ami hihetetlen boldogsággal töltötte el. Délután aludtunk egyet, aztán mentünk strandolni. Először a Balcsi partra, aztán a gyerekmedencébe. Közben kiderült, hogy a strandolós cuccokat otthon hagytuk. Apa indulás előtt többször átpakolta a csomagtartót, és pont az a csomag maradt a garázsban. Így este elmentünk, és vettünk egy úszómellényt nekem, Lacikának meg egy autós beleülős úszógumit.

Szerdán ki is próbáltuk őket, egész nap pancsolós napunk volt. Szintén a Balcsin kezdtünk, de ez nem nagyon jött be nekünk. Felvettem ugyan a mellényt, de a víz hideg volt, így nem sokáig maradtam benne. Lacikát is bevitte apa, mert jönni akart utánunk, de még a lábát is alig érte a víz, már nyöszögött, úgyhogy ki is jöttünk, és mentünk a medencéhez. Ez már nagyon bejött neki is, és nekem is. Az egyetlen baj az volt, hogy Lacika teljesen önállósodni akart, és maga szeretett volna a vízben sétálgatni. Ám egyedül még bele-bele huppant a vízbe, és úgy kellett belőle kikapni. Ha meg megfogtuk, akkor hisztizett. Amikor szabadon garázdálkodhatott, akkor nagyon boldog volt. Persze amiket vettünk, a mellényt és az autót egyikünk sem használta. Más gyerekek ki sem akartak szállni az autós úszógumiból, meg sort álltak érte, Lacika meg üvöltött benne. Csütörtökön Keszthelyre mentünk hajókázni. Mire odaértünk, Lacika bekakált, de nem ám csak úgy, hanem még a gatyája is csupa olyan lett. Anya szólt is apának, hogy ne vegyen parkolójegyet, hanem induljunk vissza a Hotelbe. De apa okosabb volt, és elmentünk Lacának egy gatyát venni. Szerencsénk is volt, mert a hajó indulása előtt, még időnk is maradt Lacikát megetetni. A Sissy hercegnő nevű hajóval mentünk. Mivel babakocsisak voltunk, előre engedtek bennünket, így elsőként foglalhattunk helyet. Felszállásunk után nemsokkal megérkeztek barátaink is a Szállodából, Fanni és Balázs a szüleivel, és mellénk ültek le. Lacika hamar észrevette, hogy a vele szemben ülő kislányok chipset esznek, és elkezdett nyöszögni érte. Még jó, hogy a hajón árultak chipset, gyorsan vettünk egy zacsival mi is, és a barátaink is, és az út nagy része erről is szólt, a chips evésről. Pedig nagyon szép volt a táj. Utána játszottunk, én Balázzsal, Lacika Fannival. Szóval én bepasiztam, Lacika meg becsajozott. Igaz nálam Balázs fiatalabb, Lacikánál meg Fanni öregebb volt, de nálunk nem számít a korkülönbség. Kiderült, hogy ők már innen indulnak is haza, úgyhogy a hajókázás után fájdalmas búcsút vettünk tőlük. Hazafele a kocsiban bealudtunk mindketten. Mivel ebédre értünk vissza a Hotelbe, anyáék felébresztettek bennünket, megebédeltünk, és aztán ismét leakartak bennünket fektetni, de ez nem jött össze nekik. Először anya lefeküdt közénk, de 20 perc múlva feladta az altatást. Aztán otthagyott bennünket, hogy most már magunktól aludjunk, de mi csak szórakoztattuk egymást, és nevetgéltünk. Mikor anya benézett, azért nekem volt annyi eszem, hogy alvást szimuláljak. De aztán anya ráunt, és inkább mentünk strandolni.Pénteken az utolsó napunkon, megint egész napos pancsizást tartottunk. Új barátot találtam magamnak, Szofinkót (nem tudjuk, hogy kell leírni), aki cseh kislány volt. A nyelvi korlátaink ellenére megértettük egymást, nagyon jókat játszottunk, és dumáltunk is egymásnak, pedig azt se értettük, mit mond a másik. Itt például az apukáját támadtuk le, egyszerre locsoljuk a fejét. Fürdés szünetekben, és este a játszótéren játszottunk, mászókáztunk, lipityókáztunk, házikóztunk, csúszdáztunk. Szóval nagyon jól éreztük magunkat, de azért szombaton, amikor indultunk haza, egy szavam sem volt. Mindenhol jó, de legjobb otthon?!"-Emike