Nehogy már unatkozzunk! (08.15-18)

"Vasárnap hazaérésünk tiszteletére meglátogattuk anyósomékat, és anyámékat. Hétfőtől pedig próbáltunk visszaszokni a normális, még ovimentes hétköznapokhoz. És kedden este megtörtént a baleset, csakhogy ne unatkozzunk! Szerdán, azaz ma temetésre kellett mennünk, így kedden 6 óra fele bejöttem hajat mosni, és a ruhákat kikészíteni. Nem telt el 10 perc, mert még a kádban ültem, az apjuk már jött be, és Lacika ordított. Kiderült kiesett az autóból. Az autó a garázsban állt, a gyerekek benne játszottak. Az ablak le volt húzva, és amíg az apjuk a telefonért nyúlt, Lacika kiesett. Mikor megfordult, látta, hogy Lacika esik, próbálta elkapni, de már nem bírta. A kezét letette, de azért a feje is érte a betont. Miután bejöttek, és elmondta mi történt, én egyből rákezdtem, hogy nem igaz, nem bír vigyázni a gyerekekre, miért nem figyelt jobban. Lacika csak sírt, nem akarta abbahagyni, és a végén már Emma is, és én is. Úgy döntöttük bevisszük a kórházba. Gyors telefon anyósoméknak, hogy jöjjenek Emmára vigyázni, gyors öltözés, és indulás. A kórházban egy fiatal doktornő ügyelt, aki átküldött bennünket a balesetire. Ott is egy fiatal doki volt, aki megvizsgálta Lacikát, és csináltatott egy koponya röntgent. Szerencsére nem találtak semmilyen sérülést, csak a kis horzsolásokat kenték le. Utána vissza kellet mennünk a másik gyerekorvoshoz, aki szintén alaposan megvizsgálta. Megnézte a szemét, a járását... Ő is azt mondta, nem lát komolyabb bajt, de egy éjszakára benn maradhatunk megfigyelésen. Nem kértük ezt a lehetőséget, így megírták a papírokat. De mire elkészültek előjött egy "kedves" főorvosasszony, és ránk förmedt, hogy nem elég, hogy nem vigyázunk a gyerekre, még azt sem tesszük meg, hogy benn maradunk vele 5 éjszakára (ő már 5-ről beszélt), mikor nem látják, hogy a fejében az erekkel történt-e valami, és abból komolyabb baj is lehet, meg is hallhat a gyerek. Mondta, hogy ők itt óránként figyelik (ja, ezt már ismerjük!). Közöltük, megyünk haza, mert itt 24 óra alatt jó ha egyszer ránéznek, úgyhogy nem kérjük a felügyeletet. Köszönés nélkül annyival távozott, hogy a papírra írják rá, hogy ő elmondott mindent, mert ha gond lesz, mi úgyis letagadjuk, hogy ő tájékoztatott bennünket. Hazajöttünk, nem sokat aludtunk, de nem történt semmi, szépen aludt Laca. Ma elmentünk a temetésre, napközben többször telefonáltunk, és azóta is rendben volt Lacikával minden, és csak ekkora lett a sebe.Reméljük így is marad!"-Anya