Hisztis család (10.11-14)

"Hétfőn elindultunk cipőt venni, de nem lett belőle semmi. Nekünk akartak anyáék magasabb szárú, béleltebb cipőt, vagy csizmát venni, a hócsizmás időszak bekövetkeztéig. Apának még előtte el kellett intéznie pár dolgot, mi is mentünk vele. Mire a bolthoz értünk, már nagyon meguntuk a kocsiban ülést, és örültünk, hogy végre kiszabadulhattunk. Amíg anyáék nézegették a cipőket, mi szaladgáltunk a boltban. Anya meglátott egy aranyos szobacipőt nekem az oviba, annak ellenére, hogy apa azt kérte, csak célirányosan leskelődjön. Azt fel is próbáltam, jó is volt a mérete, és le sem vettem a lábamról. Mi tovább futkostunk, anyáék meg nézelődtek, de nem találtak semmit. Így indultunk volna haza, csak nem akartunk. Én nem voltam hajlandó visszavenni a cipőm, Lacika meg elkezdett hisztizni, mihelyt apa felvette, és le is fejelte a fájós bölcsességfogát. Kapott egy taslit apától, anya jól leszidta apát, Lacika meg ordított. Ennyit a közös vásárlásról, majd inkább körberajzolják a lábunkat, és megveszik maguk a cipőinket.
Kedden én rendeztem hisztit. Ovi után átkéredzkedtem a szomszédba egy félórára. Egy kicsit késtem is, de abból nem lett baj. Viszont nem akartam vacsorázni. Először leültem, de egy falat után elkezdtem rohangászni Lacikához, és nem akartam visszaülni. Nagy nehezen leültettek, de akkor meg kifele forgattam a kaját a számból. Elküldtek, hogy nem kell enni, én meg hisztiztem, hogy de éhes vagyok, beküldtek a sírószobába, amíg hisztizek, aztán kezdődött elölről minden. Kb. háromszor játszottam el, végül megunták, és aznap már tényleg nem kellett ennem, amitől visszatért a jókedvem is.
Csütörtökön nem volt ovi, itthon voltam anyáékkal. Délután elmentünk Elekes mamihoz, mert házi feladatot kaptunk az oviba, csutkából kellett készíteni valamit. Mivel nálunk mami kézügyessége a legjobb a családban, és ő tud a legjobban átszellemülni ehhez a művészi feladathoz, rá bíztuk a dolgot. Együtt csináltuk, bár én többnyire csak beszéltem, szórakoztattam közben. Készítettünk egy csutkababát, és egy pillangót. Szerintem jó lett, de mami a babával nem volt megelégedve. Még csinosítgatta volna, de már siettünk Csabiékhoz. Apával sütkéreztek. Ott vacsoráztunk meg, aztán még játszottunk egy kicsit. Na, itt meg anya hisztizett be induláskor. Apát szidta, hogy nem igaz, hogy ő sose tud segíteni, amikor két gyereket kell összeszedni, felöltöztetni. Mindig akkor kell cigiznie, vagy valamit kivenni az autóból, igaz most is mosolyogva, zsebre dugott kézzel nézte kintről, ahogy Nórival próbálnak bennünket indulásra bírni. Mondjuk, ahogy anya rákezdett, egyből lehervadt a mosoly az arcáról, és bedurcázott. De nem szólt semmit, így mire hazaértünk, már lehiggadt mindenki."-Emma