15 hónaposan

"Ebben a hónapban nem sok fejlődésen mentem át, de azért tudok miről beszámolni. Talán a legszembetűnőbb, hogy már járás közben nem esek el. Sőt, már szaladok is, mikor Emmával fogócskázunk, vagy bújócskázunk. Azért esések előfordulnak, mert a legújabb mániám, hogy mindent lepakolok a földre, és direkt a padlón lévő játékokra, vagy könyvekre lépek, addig amíg valami meg nem csúszik alattam, és seggre ne huppanok. Megy a hirtelen fordulás is futás közben, le tudok hajolni, sőt guggolni valami játékért, és utána felállni kapaszkodás nélkül, és tudok seregni-forogni.

A játékok közül megszerettem az autókat, szeretem őket tologatni. Persze, ha Emma babázik, akkor nekem is baba kell. Szeretek labdázni, van amikor csak magam mögé ejtem le, de van amikor sikerül magam elé messzire eldobni. A mágneses rajztábla használatát is ellestem Emmától, azóta szoktam rá firkálgatni, és mutatom anyának. Szeretem a könyveket, mindig viszem anyának, hogy tanítson új szavakat, de utánozni nem akarom, sose mondom utána őket. Ez azért nem teljesen igaz, bár nem a könyvekből tanultam, de azért a "TEN-TE" és a "NE-NE" (nem-nem) szó megragadt bennem ebben a hónapban. Nem sok, de mégis valami. Hátha a sok könyv olvasásnak meg lesz az eredménye.

Azt mondják az okosok, hogy ilyenkor a gyerekek már kevesebbet esznek. Hát, én nem, én folyamatosan tudok enni egész napon át. Ez a pocakomon meg is látszik, mint ahogy a kabátvásárlós sztorinkból is kiderült. Pohárból nem iszom egyedül, és enni sem tudok még egyedül, de ez inkább anya hibája, mert ő nem enged engem érvényesülni. Emmától viszont eltanultam a Figos üvegből inni, azóta ha megyünk a boltba, és meglátom az üdítőket, akkor elkezdek mutogatni, és "EEE"-zni, hogy kérek olyat. És mire a kasszához érünk, már szinte meg is ittam.

A hiszti is megy. Ha Emma nem adja oda a játékát, akkor egyből rákezdek. Vagy ha anyáék nem engednek valamit csinálni, amit nagyon szeretnék. Például elmentünk cipőt venni, és össze-vissza rohangáltunk Emmával a boltban. Cipőt nem vettünk, ráadásul mi haza sem akartunk menni. Apa felvett engem, hogy indulunk, én meg elkezdtem rángatózni, ordítani és le is fejeltem apát. Ennyit a dührohamokról!

Amúgy továbbra sincs velem semmi gond, átlagban jó kisgyerek vagyok."-Lacika