"Pénteken szüreti mulatság volt az oviban. Anyával reggel vittük a fényképezőt, hogy az óvónéni készítsen pár fényképet rólunk. De épp, hogy anya elment az oviból, már kapta az sms-t, hogy eljöhetnek ők is Lacikával. Gyorsan bevásároltak, kipakoltak otthon, és jöttek vissza az oviba. Addigra a gyerekdalos előadás már lement, de Anett néni megörökítette, milyen szépen ülök, és várom a műsort. Még a szemem sem állt jól.
Ők zenéltek nekünk, majd közös táncot járhattunk, bár abban én nem vettem részt. 
Aztán leültünk a szőnyegre, az óvónénik különböző fejtörős feladatokat adtak fel, ki kellett találni, milyen gyümölcsről beszélnek. Addigra anya is megérkezett Lacikával, úgyhogy én már nem figyeltem oda, hiába szólt rám anya. Lacika meg csak nézte, mit csinál ez a sok gyerek.
Végül az óvónéni el próbálta magyarázni, hogy megyünk ki az udvarra, és ott meglepetés vár bennünket. A többség ügyesen figyelt, de én annyira örültem tesómnak, hogy őt gyurmászoltam.
Gyorsan felöltöztünk, nekem szerencsém volt, mert anya segített. Mi Lacikával természetesen nem álltunk be a sorba, a korlát másik oldaláról figyeltük a csoportomat.
Kinn az udvar már fel volt díszítve, ki voltak akasztgatva a szüretre váró gyümölcsök. Valaki már nagyon éhes volt, és egyből elkezdte lopkodni a finomságokat.
A csősz bácsi a kunyhóban rejtőzködött. Szegényt fél órával azelőtt kiültették, hogy mi kiértünk volna, és addigra már majdnem megfagyott.
Elkezdtük szüretelni a gyümölcsöket. 
Igen ám, de a csősz észrevett bennünket, kiszaladt a kunyhójából, és elzavart bennünket.
Mikor visszabújt a kunyhójába, mi folytattuk a szüretet, mindaddig amíg az összes gyümölcs elfogyott. Lacika mit sem hederített az egészre, a paddal volt elfoglalva. Gyakorolta a felülést, és a lemászást.
Az utolsó program néptánc volt. Borika néni tartotta. Itt már táncoltam én is. Először az ovis társaimmal,
aztán Lacikával.
Nagyon jó mulatság volt!" -Emike
Ők zenéltek nekünk, majd közös táncot járhattunk, bár abban én nem vettem részt. 
Aztán leültünk a szőnyegre, az óvónénik különböző fejtörős feladatokat adtak fel, ki kellett találni, milyen gyümölcsről beszélnek. Addigra anya is megérkezett Lacikával, úgyhogy én már nem figyeltem oda, hiába szólt rám anya. Lacika meg csak nézte, mit csinál ez a sok gyerek.
Végül az óvónéni el próbálta magyarázni, hogy megyünk ki az udvarra, és ott meglepetés vár bennünket. A többség ügyesen figyelt, de én annyira örültem tesómnak, hogy őt gyurmászoltam.
Gyorsan felöltöztünk, nekem szerencsém volt, mert anya segített. Mi Lacikával természetesen nem álltunk be a sorba, a korlát másik oldaláról figyeltük a csoportomat.
Kinn az udvar már fel volt díszítve, ki voltak akasztgatva a szüretre váró gyümölcsök. Valaki már nagyon éhes volt, és egyből elkezdte lopkodni a finomságokat.
A csősz bácsi a kunyhóban rejtőzködött. Szegényt fél órával azelőtt kiültették, hogy mi kiértünk volna, és addigra már majdnem megfagyott.
Elkezdtük szüretelni a gyümölcsöket. 
Igen ám, de a csősz észrevett bennünket, kiszaladt a kunyhójából, és elzavart bennünket.
Mikor visszabújt a kunyhójába, mi folytattuk a szüretet, mindaddig amíg az összes gyümölcs elfogyott. Lacika mit sem hederített az egészre, a paddal volt elfoglalva. Gyakorolta a felülést, és a lemászást.
Az utolsó program néptánc volt. Borika néni tartotta. Itt már táncoltam én is. Először az ovis társaimmal,
aztán Lacikával.
Nagyon jó mulatság volt!" -Emike
1 megjegyzés:
Hát ez nagyon jó!!! Milyen jó programot állítottak össze nektek! :-)
Megjegyzés küldése