Szülések - születések

Átadom anyának a szót, mégiscsak ő volt jelen:

"Szóval most megpróbálom összefoglalni, születésetek történetét. Azért nemcsak a Lacikáét, mert az Emiéről anno nem írtam. Akkor még nem volt meg a naplónk, és később meg elmaradt.

1. Indulás

• Hajnal 1 óra után Emma ébresztett, hogy szomjas. Vittem neki a teát, megitta és már vissza is aludt. Én meg azon gondolkodtam, hogy ma se igen megyünk szülni, mert nem érzek semmit, pedig már annyira túl lennék rajta. Erre két óra után jött az első fájás. Aztán 20 perc múlva a következő. 3 órára már 10 percenként. Akkor kikeltem, lementem, beleültem egy kád meleg vízbe és jöttek szépen a fájások. Mikor sűrűsödtek szóltam apának, hogy ébredjen, mert megyünk szülni. Gyorsan hívta anyósomékat, akik azonnal jöttek Emire vigyázni, mi meg irány a kórház. Hajnal 5 óra fele értünk be.

• Emmánál már délután 17 óra körül éreztem az első fájást, de nem foglalkoztam vele, mert azt se tudtam, hogy ez már az a fájás lesz. Aztán 18 órakor megint jött egy, majd 19 órakor. 20 óra után kezdett sűrűsödni, akkor már gondoltam, hogy baj van, mennünk kell. Hívtam a szülésznőt, mondtam mit érzek, ő meg, hogy indulhatunk. Útközben felvettük Szajolban, és 22 óra körül értünk be a kórházba.

2. Felvétel

• Julika a szülésznőnk, mikor beértünk kitöltötte a szükséges papírokat és hívta az ügyeletes dokit. Mivel az nem volt hajlandó megvizsgálni, hívta a fogadottat, dr. Tóth Zoltánt. Ő gyorsan meg is érkezett, és megvizsgált. Már 2 és fél ujjnyira ki voltam tágulva. Megnézte a magzatvizet is, ami tiszta volt. Utána küldött az előkészítőbe, a szokásos dologra, amit inkább nem részleteznék.

• Emmánál beérkezésünk és a papírmunka után az ügyeletes doki megvizsgált. Mivel még csak egy ujjnyira voltam kitágulva, ezért csak a vajúdóba küldött, és még a fogadott dokit dr. Jakab Tamást sem értesítette.

3. Szülés - mindkettőnél apás

• Az előkészítés után beálltam a zuhany alá, és engedtem a meleg vizet a hasamra, ami sokat enyhített a fájásokon. Aztán Julika jött értem, és mennem kellett be. Akkor már apa is be volt öltözve, és várt. Szinte azonnal felfektettek az ágyra NST-re. Ez volt a vesztem, mert utána már le sem jöhettem. Pedig fekve sokkal nehezebben viseltem a fájásokat. Igaz apa sokat segített, mert amikor jöttek a fájások őt martam, így próbáltam tovább adni a dolgot, enyhíteni saját fájdalmamon, és az arcomat, számat is törölgette hideg vizes ruhával, ami nagyon jólesett. Közben bekötöttek egy kis oxitocint, ennek hatására elég hamar elkezdtek gyorsulni, és erősödni a fájások. Aztán jött a dokim - nem tudom hány óra lehetett, már az idő érzékemet elvesztettem- megvizsgált, természetesen fájás alatt, és azt mondta még egy picit kell tágulni, kb. 3-4 fájás erejéig. Persze én már a másodiknál azt hittem kinyomom a gyereket, és kérdeztem apát, hol van már valaki, mindjárt megszülök, és addigra ott is termett a szülésznő aztán a doki. Gyorsan odapakoltak mindent a lábamhoz, lehúztak a szülőágyon és elkezdtünk nyomni. Én, apa meg engem, a baba meg magát kifele. Szerintem 3 nyomás lehetett mialatt kibújtál kisfiam, reggel 8 óra 25 perckor.

• Emmánál a vajúdás sokkal tovább tartott. Először rákötöttek az NST-re, aztán beküldtek a szülőszobába tovább vajúdni. Leraktak egy matracot, azon feküdtem és próbáltam aludni két fájás között. Aztán a szülésznő tanácsára kipróbáltam a kádat, ami nagyon jó ötlet volt, mert a meleg víz sokat enyhített a fájásokon. Bár inkább langyos volt, mint meleg. Aztán mikor onnan már ki kellett másznom, következett a labda, ami meg a derékfájáson segített. Közben apa is masszírozta a hátam. Le sem akartam szállni, de közölték, hogy akkor a labdán szülök, csak úgy elég nehezen jön ki a baba. Így kénytelen voltam felfeküdni az ágyra. Addigra a doki is megérkezett, és mivel apátok jó reggelt köszönt, abból tudtam, hogy már nem is este van. Hajnal 5 óra múlt. A doki megvizsgált, rámkötöttek egy kis oxitocint. A fájások alatt apa hősiesen tartott, le ne essek az ágyról, és vizes ruházott, mert teljesen kitikkadtam. Aztán elérkezett a végkifejlet, és mindenki odacsődült, nekem meg nyomnom kellett, hang nélkül, hosszan, és kibújt a fejecske. Én nem tudtam, és addigre teljesen belefáradtam az egészbe. Közöltem, hogy abba hagyom a nyomást, a szülést, elég volt, valahogy szedjék ki belőlem a gyereket. Akkor tájékoztattak, hogy már csak egy nyomás, és meg van, nehogy feladjam a végén. És tényleg! Nyomtam egyet, és megszülettél Emma reggel 6 óra 6 perckor ! A fájdalom, meg mintha sosem lett volna, eltűnt.

Összegezve Emma 12 óra alatt, Lacika 6 óra alatt született meg. Emmánál a vajúdás rosszabb volt, viszont Lacikánál meg az utolsó nyomások fájtak baromira, míg Eminél azok már fel sem tűntek. Sőt Emmánál a szülés után azonnal megszűntek a fájdalmak, míg Lacika után 2 napig jöttek az utófájások. Apa mindkét szülésnél nagyon sokat segített, amire megmondom őszintén nem is számítottam. De le a kalappal előtte. Örök hálám érte! Emma dokiját Lacikánál nem tartottam meg, mert a végelszámolásnál Jakab doki egy kicsit bunkó volt, ezért váltottam, fiatalosítottam a nőgyógyászomon, és egyáltalán nem bántam meg. Ő már egy új generáció, aki még emberszámba veszi a szülő nőket. Engem ugyan már nem érint, de remélem nem változik meg az idő múlásával, és ahogy a pénze gyarapszik!
És a végére egy vallomás, amit lehet jobb lenne magamban tartani. Nagyon vártam már, mindkettőtöknél, hogy megszülessetek. Ugyanis nem szerettem terhesnek lenni. Mindkettőtöket terveztünk, és nagyon vártunk, de nekem a kismamaság tényleg teher volt. De most, hogy végre teljes a család, nagy ám a boldogság!!!"

Összehasonlításként a megérkeztem fényképeitek: