Testvéri szeretet, Erzsi maminál (01.19-23)

"A héten napközben bölcsiben voltam, anya meg itthon Lacikával takarított, mosott, vasalt, főzött, a szokásos uncsi dolgokat csinálták, úgyhogy nem maradtam le semmiről. Amúgy is, most még jobban élvezem a bölcsödét, mert kevesen vagyunk, általában hárman, és nagyon sok fele sétálunk. Voltunk vonatot nézni, állateledel boltban, vettünk ennivalót a bölcsis halaknak, és láttunk sok kis halat, rágcsálót, meg madarat. Voltunk Mikulást nézni, és még egy pár helyen, csak azt anya nem bírta kideríteni az elmesélésemből. Több délután is, munka után, eljöttek hozzánk Nóriék. Amúgy meg szokás szerint Lacikát nyúztam. Szeretgettem, bár néha már unta. Nevetettem, meg játszottam vele. Mostanában rászoktam, hogy az alvós szarvasomat és zsiráfomat nem adom oda neki, ha meg véletlenül megkaparintja, akkor elveszem tőle. Nem irigységből, hanem féltem, hogy lebüfizi!

Pénteken este Erzsi mamit köszöntöttük fel szülinapja alkalmából. 5 óra fele értünk oda, én rögtön kértem, hogy kapcsolják be a Fifis mesét, persze nézni nem néztem, de kikapcsolni sem engedtem. Megvacsiztunk, aztán anya kézimeccset nézte, így vége is lett a mesézésemnek. Szerencsére én ott aludhattam, már egy hete erre készülök. Ezért viselkedtem minden este ügyesen, nem szöktem ki a szobámból, mert már vártam mikor aludhatok ott. Anya mondta előző nap, hogy ő szomorú, amiért nem leszek itthon, én meg azt válaszoltam "DE MÉG ITTHON VADOM!". Mikor megkérdezte, nem fog-e hiányozni nekem, akkor gondolkodtam, és "EGY KICSIT!" közöltem vele. 3/4 7-kor indultak haza, én meg boldogan integettem nekik. Ma reggel már beszéltünk, anyáék hívtak. Mondtam "JÓ VÓT ITT ALUDNI, ÉS FÜRDENI IS!" Meg azt is elmeséltem, hogy buta voltam, de eldugtam az összes telefont papa elől, nehogy felhívja anyáékat. Csak ezt egy kicsit zavarosan, nehéz volt anyának megérteni mit akarok. Azt viszont egyértelműen kijelentettem, hogy még nem akarok hazamenni, csak a délutáni alvás után várjon!"-Emike