Nincs nyugi, szilveszter (12.27-31)

"Nálunk az elmúlt napokban sem volt nyugalom. Vagy hozzánk jöttek vendégek, vagy mi mentünk valahova. Vasárnap Győri Mikiék jöttek el karácsonyozni. Kaptam tőlük egy játéktartót, és mesekönyvet, Lacika meg egy kis autót, és egy textil focilabdát.

Hétfőn a szomszédék jöttek át hozzánk. Nagyon jókat játszottunk Ancsával. Fel-le szaladgáltunk, megmutattam neki a szobámat, és persze az anyáékét is, továbbá, hogy kell bekapcsolni a DVD lejátszót, és hogy kell indítani az eperkés mesét. Játszottunk a konyhámmal, főztünk az ősöknek fincsi kajákat. Sziszikének mutattam, hogy tudok játszani a számítógépen, aztán átadtam neki a terepet. Jókat ettünk, aminek anya nagyon örült. Ancsának nagyon jó az étvágya, állandóan tudna enni, és ez nekem is meghozta az evéshez a kedvem.

Kedden Lacika 6 hónapos lett, de erről majd ő ír később. Aznap anyáék elmentek Szolnokra, apa az adókártyámat intézte, anya meg addig költötte a pénzt, amit karácsonyra kaptunk. Lacikának bodykat, és zoknikat vett, mivel én karácsonyra mindenfajta ruhát megkaptam, amiből hiány volt, így anya két DVD-t vett nekem, Fifiset, és Eperkéset. Mi egész nap Elekes maminál voltunk. Anya három óra után jött értünk, de még fél hatig maradtunk, mert beszélgettek végre egy jót.

Szerdán mi mentünk át a szomszédokhoz. Megmutatták ők is, mit hozott nekik a Jézuska, és szinte minden játékot ki is próbáltunk. Mindent kipakoltunk a földre, és nem akartuk összeszedni. Így be lettünk fenyítve, hogy a Jézuska visszaviszi az ajándékot! Persze ez sem hatott meg minket, és Zoli bácsi pakolhatott utánunk.
Csütörtökön anyával elmentünk a boltba, miután Lacika kiakasztott mindenkit. Elég hisztis volt délelőtt, nem akart maradni egyedül. Csak az tetszett neki, ha fogják, viszont egy idő után azt is megunta. Vettünk szilveszteri álarcot, kalapot, anyósnyelvet, kis dudát, lufikat. A délutáni alvás után Lacikának meg is mutattam az anyósnyelvet, fújtam az arcába. Tetszett neki. Aztán vártuk a vendégeket megint. Most Szuper és a felesége Anett jött el hozzánk, aki az óvónénim is lesz. Ahhoz képest, hogy először elő sem akartam bújni, a végén le sem tudtak magukról vakarni. Kaptam tőlük kirakót, és állandóan azokat akartam kirakatni velük. Főztem nekik is teát a konyhámban, meg beszéltem nekik folyamatosan. Anett ölében ültem, Szuperrel meg verekedtem is. Ezek után meggondolják, mikor akarnak gyereket. Kérdeztem is Anettet: "NEKED MIKOJ LESZ BABA A HASADBAN?" Anya nem tudja, ez hogy jutott az eszembe! Lacikát a szokásos időben lefektettük, de én fenn maradhattam, amíg el nem mentek. Kilenc óra körül indultak haza, én meg 10 órakor feküdtem le. A szilveszterünk így telt, semmi extra buli, se nekünk, se anyáéknak. Mondjuk ők nem is bírták volna, eléggé le vannak már fáradva a jövés- menéstől! De én még bírom!!! BÚÉK mindenkinek"-Emike