Vége az ünnepeknek (01.01-03)

"Szépen, gyorsan és unalom nélkül, de sajnos elteltek az ünnepek. Az év első napján pénteken Elekes mamiék hívtak fel bennünket Boldog Új Évet kívánni. Nagyon örültem a hívásuknak, csak azt nem értettem, miért nem jönnek el, hiába mondtam nekik, hogy várom őket. Persze magyarázták, hogy nincsenek itthon, elutaztak, és majd másnap jönnek. Én azt akartam, hagyjanak ott mindent, és rohanjanak hozzám. Mondták, hogy ma Nóriék jönnek Ákosékkal. Én közöltem velük, hogy Ákosnak akkora a szakálla, hogy majdnem leér a földre (ami nem igaz, csak a múltkor egy kicsit szőrös volt), Barbi meg olyan, mint egy angyalka. Mikor megjöttek, én nem nagyon foglalkoztam velük, nem akartam abbahagyni a számítózást. Viszont miután elmentek, akkor meg már hiányoltam őket.
Szombaton, ahogy ígérték eljöttek Elekes mamiék. Mi éppen nem voltunk itthon, mert apa sétálni vitt bennünket anya nélkül. Nem lett valami sikeres a kirándulás, mert először én estem bele a pocsolyába az utca sarkon, így visszajöttünk új kesztyűért. Aztán a második próbálkozásnál Lacika kezdett éhes lenni, és a szomszéd utcában már sírt. Közben pont hívott anya, hogy megérkeztek mamiék, úgyhogy siettünk is haza. Mamiékkal sokat beszélgettem, szokásomhoz híven, Lacika meg bekajált, és szokásához híven mindenkit lebüfizett, anya meg szitkozódott, mikor növi már ki!
Vasárnap, hosszú idő után volt egy nyugis napunk. Egész nap itthon voltunk, és készültünk a bölcsire. Anyával kimostuk a kabátomat, rendbe raktuk a csizmám, váltócipőm, és a váltóruháimat kikészítettük. Úgyhogy semmi akadálya nem volt, hogy hétfőtől újra bölcsis legyek. Már mondtam is anyának, hogy hiányzik a bölcsi, főleg Benike, igaz meg szokott sértődni, de én mindig megvigasztalom. Sajnos nem sokáig leszek már bölcsis, 2 hónap múlva irány az óvoda."-Emike