2009. november 9., hétfő

Dokinál (11.09)

"Hétfőn reggel a nagy alvásunk után ébresztettem anyát röhögve, ő persze nem nevetett, mert alig bírta kinyitni a szemét, és könyörgött, csak még öt percet hagy aludjon. Én meg elmentem a bigyóért, mert pisilnem kellett, úgyhogy mégis sikerült felköltenem őt is, meg Lacikát is. Közben apa is hazaért, és öltöztünk, mert indultunk a dokinénihez, aki közben meggyógyult. Időpontot akartunk kérni, de azt mondták nem adnak, mert nincs sok beteg. Persze tele volt a rendelő, jó sokat kellett várnunk. Először Lacikát vizsgálta meg, kapott az arcára krémet, meg új hypoallergén tápszert. Ekcémás a kis arca. Utána engem vizsgált, de nem talált semmi komolyat. Egy kicsit piros a torkom, de nem vészes. Felírt kétfajta cseppet, és utána kértem a szokásos matricámat. Anélkül nem jövök el, már van vagy öt a garázs hűtőjén, ott gyűjtöm őket. Aztán elmentünk a Fornettisbe reggelizni, utána ki a céghez, a patikába, és végül haza. Itthon Lacikát boldogítottam amíg anya pakolászott. Ebéd után kitoltuk Lacikát, mert már nyűgös volt. El is aludt gyorsan a levegőn. Utána engem is lefektetett anya, de mondta, hogy most siet le, nehogy a macskák belemenjenek a babakocsiba. Így kénytelen voltam egyedül elaludni, ami sikerült is! Délután lenn a szobában játszottunk és TV-ztünk anyával. Amikor Lacikát letettük a szőnyegére, bemérgesedett és szét is szedte az egészet. De anyán nem fogott ki, mert szigetelő szalaggal jól megragaszgatta a csatjait. Este apa megengedte, hogy kimenjek vele a garázsba. Jól felöltöztetett, igaz beteg voltam, de csak az ő pulcsiját adta rám. Beálltunk az autóval, és utána jöhetett a fürdés és alvás."-Emi

Nincsenek megjegyzések: