Szomszédolás, esti segítkezés (11.16-19)

"A héten nem történt semmi különös, kicsit uncsi napjaink voltak. Hétfőn és kedden este is bölcsi után itthon voltunk. Többnyire anyával játszottunk benn, Lacikának csörgőztem, vagy anyával olvastattam. Most a kedvenc könyvem a Túl a Maszat Hegyen, vagy mi a címe. Abból olvastatok össze-vissza. Mindig megkeresem azokat az oldalakat, ahol rajzok vannak, és anyával azt meséltetem. Kedden nagyon nyűgös voltam. Csak úgy semmi ok nélkül elkezdtem bőgni. Olvasás közben, bilizés közben... Anya szólt is apának, hogy nem tudja bi bajom van, de már az agyára megyek. Apa felöltöztetett, és kivitt a garázsba, ahol ő csirkepörit főzött. Persze apának nem hisztiztem egyszer sem, de mikor bejöttem megint folytattam. Apa arra fogta, hogy megéreztem, hogy anya ideges, és átragadt rám. Anya szerint meg neki nem volt semmi baja, sőt jó kedve volt, amíg én el nem keserítettem. Azóta sem derült ki mi lehetett a baj.
Szerdán este elkezdtem a szomszédolást! Apa szólt, hogy kísérjem át, mert visszaadja az étolajat, amit kölcsönkért. Mire apa észbe kapott, én már beszaladtam a kapuból Szisziék ajtajához. Így apa is kénytelen volt bemenni egy kicsit. Mivel ő sietett, én meg nem akartam hazamenni, Tünde néni hívta anyát, hogy maradhatok-e, és meddig. Anya hat óráig engedett, gondolta, úgyis hazajövök, ha apa indul. Hát nem így lett! Adtam apának egy hatalmas cuppanós puszit, és rohantam játszani Sziszivel és Ancsával. Hat órakor vitt haza Zoli bácsi. Azt mondta, nem volt velem semmi gond, nem voltam megszeppenve az ősök nélkül. Anya meg kérdezte, hogy hol voltam? "SZOMSZÍDOLTAM! JÓ VOLT! SZISZIKE FELEMELT, MEG DOBÁLTUK AZ ÉPÍTŐKET!" Aztán vetkőztem, és közben "NÍZD CSAK! KUKAC! HOZTAM!" Anya meg felháborodott, hogy már megint elloptam valamit, én meg közöltem vele "IGEN! NEKEM MÍG NEM VOLT ILYEN, NEKIK MEG SOK VAN!" A végén megbeszéltük, hogy majd legközelebb vissza kell vinnem.
Csütörtökön este megint itthon voltunk, de már jó kedvem volt. Apa egy kicsit beteg volt, megfázott. Bontott egy üveg bort, és öntött anyának is. Én meg kiabáltam "ANYA NEM SZEJETI A BOJT!" Aztán láttam, hogy csak iszik belőle: "FINOM?", kicsit elfintorodott: "NEM? EJŐS?" Anyáék csak nevettek rajtam, hogy mindenhez van egy-két beszólásom! Aztán vacsiztunk, anya csinált fincsi rakott karfiolt, nagyon ízlett, sokat ettem belőle. Utána fenn TV-ztünk, vagyis anya nézte volna, de én megint felolvastattam vele. Lacika meg az ágyon figyelt bennünket. Fürdés előtt meg én vetkőztettem Lacikát. Mostanában ez a mániám. Alulról szépen le tudom venni róla a nadrágot, zoknit, kicsatolom a bodyt, és leveszem a pelust. Eddig minden OK! Viszont felülről nem olyan egyszerű, és ilyenkor segít anya, bár nem akarom hagyni, de képes lennék kitörni a kezét, annyira igyekszem! Volt is már belőle sírás! Előfordult már, hogy napközben kitaláltam Lacika bekakált, és szóltam anyának. Mire odajött, Lacika alulról már pucér volt! Persze kaki nem volt! Hát, így szoktam anyának segítkezni! Ja, és fürdéshez is én szoktam odaadni a fürdetőt, és a sampont, és fürdés után kipakolom a pelust, Lacika pizsijét, és tiszta zoknit is készítek. Utána megkérdezem: "ÜDES VADOM?" És anya megdícsér!"-Emi