2009. november 9., hétfő

Halászlé, Károly nap, nátha (11.07-08)

"Szombaton itthon voltunk. Apa reggeli után elment Szolnokra halat venni, mert halászlét főzött Csabival a garázsban. Elég későn tették fel főni, úgyhogy mi délben rizses húst ettünk. Mire felébredtem a délutáni alvásból, már Nóri is itt volt, és addigra a leves is kész lett. Megterítettünk, de addigra Lacika is felébredt, úgyhogy anya őt etette, mi meg elkezdtünk kajálni. Hát, most nem jött be a halászlé. A múltkor, amikor papa küldött, kenyérrel mártogattam, meg egy nagy csomó levét is megettem, és azt hajtogattam, hogy "KÉJEK MÉG!". Most meg anyának panaszoltam, hogy "NEM JÓ A PAJAMICSOM (paradicsom), NEM FINOM!" Hiába magyarázta, hogy az nem az, nem ettem meg. Így este még kénytelen voltam párizsis falatkákat enni.
Vasárnap reggelre náthás lettem. Már este köhögtem alvás közben, fel is ébresztettem anyát vagy kétszer, hogy takarjon be, és hogy pisiltessen meg. Délelőtt ettől függetlenül jó kedvem volt. El is mentem apával az egyik munkatársához vadkacsáért, amit Erzsi papinak vittünk el. Onnan nem akartam hazajönni, így egy órát maradhattam játszani. Délután meg Károly napra voltunk hivatalosak, de majdnem nem mentünk el. Sírva keltem, és mikor anya öltöztetni akart megint elkezdtem sírni. Mondta is, hogy így nem megy velünk sehova. Fél óra múlva lecsitultam, úgyhogy csak felöltöztetett minket, és elmentünk. Ott már nagyon feltaláltam magam. Kipakolták nekem a plüss állatokat, azokat rendeztem sorba. Aztán mindenkinek kiosztottam egyet. Utána az összes párnát a földre pakoltam, és lefeküdtem az állatokkal együtt. Utána Karesz elkezdett velem hülyéskedni, és onnantól nem lehetett leállítani. Mondtam neki minden csúnyát: "BUNKÓ VAD B.ZD MEG! F.SZOMBA!..." Szegény anya szégyenkezett, pedig nem szoktam ilyen csúnyán beszélni, csak ha produkáltatnak. Ők meg persze nevettek rajtam, így anya hiába fegyelmezett, nem hallgattam rá. Végül Karesz abbahagyta a cukkolást, így én is lehiggadtam, és észrevettem a porcelán babákat. Kértem egy szatyrot, és belepakoltam mindet. Legalábbis anyáék azt hitték! Haza akartam hozni őket, de elterelték a figyelmemet, és ott hagytam a szatyrot. Itthon mikor átöltöztetett anya, észre vette, hogy van valami a zsebembe. Hát egy kis baba volt, és a másik zsebből is előkerült egy. Kettőt sikerült ellopnom! Szép gyerek vagyok!
A vasárnap éjszakánk is jól sikerült. Lacika nem akart elaludni, mert megint kiszáradt az arca, és kipirosodott, valószínű viszketett is neki, mert kaparászta. Anya bekente neki, és el is aludt. Én meg hajnal egykor ébresztettem, hogy takarjon be. Aztán hajnal háromkor, hogy pisilni kell. Utána mivel köhögtem, hozott nekem teát, és visszafektetett megint. Arra eszmélt, hogy zörgök a szobámba, és feloltom a villanyt. Jött át, és látta, hogy a macis kanapén ülök, és öltözködöm. Mondtam neki, hogy "BECSOJGOTT A PISI, ÁT KELL ÖLTÖZNI!" Csak nevetett rajtam, és átöltöztetett. Aztán átvitt magukhoz, és ott kellett volna aludnom. De addigra Lacika is felébredt. Megetette, és végre próbáltunk aludni még egy kicsit. De csak köhörésztem, meg szipogtam. Így lejöttünk, kaptam Sinecod cseppet, meg Sterimarral fújta az orrom, hogy levegőt kapjak. Öt óra fele sikerült visszaaludnunk!"-Emi

1 megjegyzés:

Kati írta...

Hú, de jó kis éjszaka! :-S Ilyenek nálunk is vannak.
Te egyedül öltözöl át, ha becsorog a pisi? Aztaaa, nagyon ügyes vagy!!! :-)
A felnőttek pedig vessenek magukra, ha addig cukkolnak, amíg kibújik belőled a kisördög, te kis "enyveskezű"! :-D