Végre kinn a szabadban! (06.07-11)

"A héten végre jó idő lett, így reggelente sétálva mentünk az oviba anyáékkal, és ovi után délutánonként kinn játszhattunk az udvaron, már ha nem mentünk sehová.
Hétfőn amikor jöttünk haza apával az oviból, anya és Lacika már kinn vártak bennünket. Láthatóan nagyon élvezte, hogy szabadjára van engedve. Persze nem volt elég neki a nagy füves terület, megtalálta a kis keskeny téglával kirakott kijárót, és kimászott a kavicsos bejáróra a kiscicához. Mikor anya visszahozta a fűre, hisztizett egy sort, de aztán talált magának más elfoglaltságokat. Bemászott a kis házamba, próbált felmászni a csúszdámra. Aztán apa elkezdett füvet vágni, és segített neki ő is. Én meg kihasználtam, hogy végre szabad lett a csúszdám. Kedden áthívtam a szomszéd lányokat, hogy játszunk egy jót. A legtöbb időt a kiscicákkal töltöttük, összegyűjtöttük őket, és bezártuk őket a faházamba. Szegények nagyon örülhettek neki. Aztán meg hülyéskedtünk, egy valaki mindig kiállt középre, és bemutatózott, a másik kettő meg nevette. Lacika meg tátott szájjal figyelt bennünket.

Szerdán Erzsi papa jött el értem, és vitt el magukhoz, csütörtökön meg Elekes mamáékhoz mentünk. Aznap volt a névnapja. Igaz majd csak vasárnap tartja az ünnepséget, de Tóth dédiék olyankor nem akarnak menni, így ők akkor köszöntötték. Mi meg elmentünk, hogy lássák a dédunokákat. Engem nem nagyon láttak, mert kb. 30 percig kakáltam. Egy hete azt találtam ki, hogyha kakilok, akkor fáj a popóm. (Anya nem tudja, hogy ezt a marhaságot az oviban hallottam valakitől?!) Így előfordul, hogy 1-2 napig nem vagyok hajlandó kakilni, aztán meg már persze fáj a hasam, és addigra tényleg nehezebben jön ki. Lacika meg mászott össze-vissza, mindenhol felállt, és mindent le akart pakolni.

Pénteken apa hamarabb végzett a munkával, és ebéd után jött értem az oviba. Nem beszéltük meg előre, így ebéd és fogmosás után kerestem az ágyamat, de nem volt kipakolva. Akkor már sejtettem, hogy nem ott fogok aludni. Itthon a délutáni alvás után eljött apához Szuper. Beszélgettek, sörözgettek, mi meg játszottunk Lacikával a gyepen. Este még fürdés előtt elmentünk a fagyizóba, oda már Anett óvónéni is jött velünk. A fagyizásról jut eszembe! A héten valamelyik nap, hazafele az oviból anyával szintén megálltunk fagyizni. Lacika olyankor rolettit szokott enni. Megvettük a fagyit, és a rolót, aztán leültünk a padra. Lacika nagyon gyorsan befalta, és kért volna még. Anyának nem volt kedve bemenni, és megkért engem, hogy vegyek már még kettőt. Egy percig sem haboztam, bementem, kértem két rolettit, kifizettem, és kihoztam Lacikának. Ilyen ügyes nagylány vagyok!"-Emike