Lekvárfőzés

"Augusztus 2-án, vasárnap reggel anyával még az ágyban hancúroztunk, amikor apa már felöltözve jött, hogy megy lekvárt főzni. Na, anya egyből felkapta a vizet, hogy még vasárnap sincs nyugtunk. Apa meg azért lett ideges, mert anya szidja, pedig az ő mamájának segít. Szóval így kezdődött. Apa elment, mi meg elkezdtük a napunkat. Felöltöztünk, megreggeliztünk, összepakoltunk. Mire végeztünk, jött mami, apa küldte értünk. Gyorsan összeszedtük magunkat, és mi is csatlakoztunk a lekvárfőző brigádhoz, és közben anyáék is megbékéltek. Ez a programm egész nap kitartott, pedig azt hitték délután egy-két óra fele végezni fognak. Nagy örömömre nem így lett, így nagyon sokat játszhattam, rosszalkodhattam dédinél. Lacika meg szokása szerint a babakocsiban aludt volna, ha nem lett volna olyan meleg. Így csak nyűgösködött.
Íme a csapat: apa, én, Olgi (anya unokatesója), dédimama, anya, kereszt, és mami.
Itt mami helyett papi állt be a képbe, ő volt a főnök (mint mindig).

Én miközben a nagyok főzték a lekvárt, dolgoztam is. Megetettem a pipiket. Igaz ők az udvaron voltak, de én már benn is feltöltöttem az edényüket.Sajnos mi 7 órakor hazaindultunk, pedig papiék csak este kilenc fele végeztek. A lekvárt azóta még nem kóstoltam, pedig biztos fincsi lett!"-Emi