"Hétfőn még a biztonság kedvéért itthon maradhattam anyával, de semmi bajom nem volt, jól éreztem magam. Délután anya ment a dokihoz szülés utáni ellenőrzésre, ránk meg Erzsi mamiék vigyáztak. Mamával elmentünk az OTP-be, ahol régen dolgozott, megmutattuk Lacikát. Aztán visszafele bementünk a cukrászdába sütiért. Anyáék még benéztek a Corába is apának sört venni, szerencsénkre mert így mi is kaptunk valamit. Lacika egy kis kertésznacit, én meg egy melegítőt.
Kedden Tóth dédiékhez sétáltunk el, dédipapát szülinapja alkalmából felköszönteni. Igaz én már a múlt héten voltam mamiékkal, de anyáék elcsúsztak egy kicsit. Papa meg is jegyezte, hogy hányadik szülinapjára mentünk.
Na, én bemutatkoztam, mert olyan rossz kislány voltam, anyáék nem bírtak velem. Össze-vissza ugráltam, meg szaladgáltam. Persze addig, amíg be nem ütöttem a fejem az ülőgarnitúrába. Utána egy ici-picit lehiggadtam.A szerdai napot kár megemlíteni is, mert mindannyian tiszta nyűgösek voltunk. Anyának se volt jó kedve, valószínű ez ragadt rá Lacikára, mert ő is egész nap nyűglődött. Aztán én is úgy jöttem haza a bölcsiből, hogy semmihez sem volt kedvem. Kint az udvaron sem akartam játszani, bent sem, csak jobbra meg balra dőltem az ágyban. Sírdogáltam, meg hisztiztem. Hamarabb le is fektettek anyáék bennünket, alig várták, hogy elteljen ez a nap.
Csütörtökön pont locsoltunk az udvaron, amikor Zoliék a szomszédék hazaértek. Én kiabáltam apáéknak, hogy menjünk át Ancsáékhoz, Ancsa meg nekünk, hogy gyertek át. Így nem volt mese, kénytelen volt apa befejezni a locsolást. Átmentünk, és jót játszottunk. Fogócskáztunk, meg építőztünk."-Emi
1 megjegyzés:
Nekünk is vannak ilyen napjaink, amikor nem is tudjuk, hogy kinek a rossz kedve "ragad rá" a többiekre. :-S
Megjegyzés küldése