2009. augusztus 10., hétfő

Tanácsadás

"Még július 31-én, pénteken voltunk az 1 hónapos tanácsadásomon, csak tesómnak bölcsi szünete van, így lemaradtunk az írással.
Szóval aznap reggel miután Emma elment a bölcsibe, anya felöltöztetett, összeszedte a biztonsági felszereléseket, ami az ilyen kiruccanásokhoz szükséges, és elindultunk a tanácsadóba. Én már oda-fele elaludtam, pedig egyáltalán nincs messze, max. 10 perces az út.
Benn a tanácsadóban anya letett egy pelenkázóra, és levetkőztetett a méretkőzésre. De én még erre sem ébredtem fel.
Az akkori adataim:
Testsúly: 4800 gramm;
Testhossz: 57 cm;
Fejkörfogat: 38 cm;
Mellkörfogat:39 cm.
A további várakozást is végig aludtam , ami viszont nagyon sokáig tartott.
Késett a doktornéni is, meg elég sokan elénk kerültek. Mindenki a csodámra járt, hogy milyen nyugodt kisfiú vagyok! Anyát kérdezgették, hogy mindig ilyen vagyok? Persze ő meg rákezdett panaszkodni, hogy máskor sosem alszom délelőtt, csak nyűglődök, meg ordítok. Szerencsére senki nem hitt neki:)!
Csak akkor ébredtem fel, amikor a doktornéni kezdett vizsgálni. Mindent rendben találtak, csak a csípőm kötött egy kicsit, így továbbra is tornáznom kell! Írattunk ki tápszert, meg popsikrémet, és indultunk haza. Persze hazafele már alig bírtam ki, az utcánkban már sírdogáltam, sőt mire megérkeztünk, már inkább üvöltöttem. Mentségemre szóljon, hogy már éhes voltam!"-Lacika

1 megjegyzés:

Kati írta...

Hja, igen! Amikor anyáink panaszkodni kezdenek, a kutya sem hisz nekik. A viselkedésünk alapján ez érthető is. :-P