"Most én is összefoglalom, mit tudok, így 3 évesen, ne csak mindig Lacika büszkélkedjen.
Gyorsan tudok futni, szaladni, bár anya mindig rám szól, hogy előbb-utóbb el fogok esni. Tudok ugrálni, mint a nyuszik, forogni, 3 kerekű biciklit hajtani.
Az öltözködéshez még kell segítség, anyának meg kell mutatnia a ruhák elejét, utána már fel tudom őket venni magamtól is, csak nagyon lassan haladok. A cipőket magamtól is felveszem, és a vetkőzés is megy.
Kedvenc játékom mostanában a kirakó. Elég sokáig lekötöm magam vele. Szeretek számítózni, bár a kezdeti lelkesedésem picit alábbhagyott, és kevesebb időt töltök gép előtt. Szeretek rajzolni, de még nem nagyon vehető ki, mit is akarok lerajzolni. Talán csak a napocska a kivétel, mivel köröket már szépen rajzolok, és onnan már csak pár csík a napocskáig. Kifestőzni nem szeretek, csak szétvágom őket. A vágás is a kedvenceim közé tartozik, szinte minden este beterítem a lakást, az apró kis vágásaimmal. És anya celluxát is mindig ellopom, és körberagasztom vele az asztalt. Utána megkérdezem: "ANYA, ÜGYE MILYEN SZÍP LETT?" Anya meg "boldogan" válaszolja "nagyon kicsim".
Szerepjátékokat is játszok, legtöbbször boltba megyek a motorommal, ráakasztok egy szatyrot, és bevásárolok anyának. Vagy a Zsuzsi baba az én gyerekem, és ha beteg (általában az, ha én is), akkor megmérem a lázát, beadom neki a gyógyszert. Néha ha magam játszom, akkor kitalálok magamnak egy barátot, akivel beszélgetek, vagy egy nagy másik tesót, akinek értelmetlen neveket találok ki.
Tudom ki a fiú, és ki a lány, ennek megfelelően azt is, kinek van fütyije, és punija.
Nagyon sokat tudok dumálni, reggeltől estig, be sem áll a szám. Anyáék néha már az esti TV-zés közben rám szólnak, hogy legalább egy kicsit maradjak már csendben, de nem megy. Egész hosszú mondatokat, sőt történeteket tudok előadni, amiknek anyáék szerint sose lesz vége.
A bölcsiben nagyon sok mondókát megtanultam, és tanítottam meg anyáékkal. Így most már együtt tudjuk mondani Lacikának, nem úgy, mint mikor én voltam pici, anyáék alig tudtak párat.
Az étvágyam 3 éves koromra sem jött meg, csak a húslevest és a kocsonyát szeretem. Az összes többi kaja, nem finom, büdös, és kifele forog a számból.
És a legfontosabb, hogy nagyon-nagyon szeretek mindenkit. Anyáékat, tesót, mamáékat... , mindenkit a bölcsis csoportból. Állandóan hangoztatom is: "ANNYIJA SZEJETJEK ANYA!" vagy "ÚGY SZEJETJEK KICSIM"( ezt Lacikának szoktam). De el is várom, hogy viszont szeressenek, szeretek bújni, és puszikat kapni! És jó nagy tesó is vagyok. Szeretek Lacikával játszani, és gondoskodni róla. Játékokat adok neki, törölgetem a kis száját, orrát. És mindig megnevettetem.
Na, ilyen lettem 3 éves koromra! "-Emike
Gyorsan tudok futni, szaladni, bár anya mindig rám szól, hogy előbb-utóbb el fogok esni. Tudok ugrálni, mint a nyuszik, forogni, 3 kerekű biciklit hajtani.
Az öltözködéshez még kell segítség, anyának meg kell mutatnia a ruhák elejét, utána már fel tudom őket venni magamtól is, csak nagyon lassan haladok. A cipőket magamtól is felveszem, és a vetkőzés is megy.
Kedvenc játékom mostanában a kirakó. Elég sokáig lekötöm magam vele. Szeretek számítózni, bár a kezdeti lelkesedésem picit alábbhagyott, és kevesebb időt töltök gép előtt. Szeretek rajzolni, de még nem nagyon vehető ki, mit is akarok lerajzolni. Talán csak a napocska a kivétel, mivel köröket már szépen rajzolok, és onnan már csak pár csík a napocskáig. Kifestőzni nem szeretek, csak szétvágom őket. A vágás is a kedvenceim közé tartozik, szinte minden este beterítem a lakást, az apró kis vágásaimmal. És anya celluxát is mindig ellopom, és körberagasztom vele az asztalt. Utána megkérdezem: "ANYA, ÜGYE MILYEN SZÍP LETT?" Anya meg "boldogan" válaszolja "nagyon kicsim".
Szerepjátékokat is játszok, legtöbbször boltba megyek a motorommal, ráakasztok egy szatyrot, és bevásárolok anyának. Vagy a Zsuzsi baba az én gyerekem, és ha beteg (általában az, ha én is), akkor megmérem a lázát, beadom neki a gyógyszert. Néha ha magam játszom, akkor kitalálok magamnak egy barátot, akivel beszélgetek, vagy egy nagy másik tesót, akinek értelmetlen neveket találok ki.
Tudom ki a fiú, és ki a lány, ennek megfelelően azt is, kinek van fütyije, és punija.
Nagyon sokat tudok dumálni, reggeltől estig, be sem áll a szám. Anyáék néha már az esti TV-zés közben rám szólnak, hogy legalább egy kicsit maradjak már csendben, de nem megy. Egész hosszú mondatokat, sőt történeteket tudok előadni, amiknek anyáék szerint sose lesz vége.
A bölcsiben nagyon sok mondókát megtanultam, és tanítottam meg anyáékkal. Így most már együtt tudjuk mondani Lacikának, nem úgy, mint mikor én voltam pici, anyáék alig tudtak párat.
Az étvágyam 3 éves koromra sem jött meg, csak a húslevest és a kocsonyát szeretem. Az összes többi kaja, nem finom, büdös, és kifele forog a számból.
És a legfontosabb, hogy nagyon-nagyon szeretek mindenkit. Anyáékat, tesót, mamáékat... , mindenkit a bölcsis csoportból. Állandóan hangoztatom is: "ANNYIJA SZEJETJEK ANYA!" vagy "ÚGY SZEJETJEK KICSIM"( ezt Lacikának szoktam). De el is várom, hogy viszont szeressenek, szeretek bújni, és puszikat kapni! És jó nagy tesó is vagyok. Szeretek Lacikával játszani, és gondoskodni róla. Játékokat adok neki, törölgetem a kis száját, orrát. És mindig megnevettetem.
Na, ilyen lettem 3 éves koromra! "-Emike
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése