"A múlt hét eleje még Lacika gyógyulásáról szólt, én viszont már meggyógyultam, így kedden mehettem a bölcsödébe. Igaz ezen a héten kezdtem volna az óvodát, de nem volt aki Lacikára vigyázzon, meg a doktornénitől is március 12-től kaptam igazolást.
Csütörtökön, az utolsó bölcsis napomon, anya jött értem. Elbúcsúztam mindenkitől, a barátaimtól és a gondozónéniktől. Főleg Marietta nénitől, aki agyon puszilgatott, és azt mondta, hiányozni fogok neki. Hát, ő is nekem. Anya összeszedte az összes cuccomat, és elköszöntünk. Hazafele még beugrottunk a boltba, és mikor hazaértünk apa közölte, hogy vendégeink lesznek. Szuper, Anett (az óvónénim) és Gyurci jött el hozzánk. Egy darabig ügyesek voltunk, aztán Lacika kezdett nyűgös lenni, én meg elkezdtem rosszalkodni. Anetten ugráltam, és hiába szóltak rám, nem tudtam viselkedni.
Pénteken családostul elmentünk a tanácsadásra.
Nekem a 3 éves mérésem volt, és még egy papírt is kitöltöttek, hogy mit tudok 3 évesen. 14 kg és 98 cm vagyok. Aztán Lacikát mérték, ő 9,65 kg és 77 cm. Szerencsére a doktornénihez most nem kellett mennünk, így gyorsan végeztünk. Utána Lacikát kivittük Elekes mamához a dolgozóba, ő vigyázott rá, amíg mi bementünk a központi oviba a határozatért, hogy 16-tól oviba mehessek. A központi oviban találkoztam Mentával, akivel egy bölcsibe jártunk, és ott akartam maradni játszani vele. Persze nem lehetett, mert mi mentünk az én ovimba. Na, az meg elsőre egyáltalán nem tetszett. Anyáék leadták a papírt, utána benéztünk a csoportomba. Egy mukkot sem szóltam, csak anya ölében ültem, és nézelődtem. Anyáról le sem lehetett szakítani. Volt egy kislány aki jött barátkozni, Grétinek hívják, megmutatta a mosdót, és a többi csoportot. Aztán apa elment Lacikáért, és mikor visszaért, már indultunk is haza. Itthon közöltem anyával, hogy nekem a Menta ovija sokkal jobban tetszik, és hiába fog otthagyni az oviban, én úgysem fogok csinálni semmit sem. És a mosdót sem kellett volna megmutatni, mert magamtól is láttam, mikor bementünk. Szóval teljes ellenállással kezdtem az ovit! Este apa hazahozta a Lada Nivát, amit magának vett a téglagyárba szaladgálni, hogy a mi autónk ne legyen állandóan tiszta kosz. Egyből ki is próbáltam!
Aztán kineveztem az én autómnak. Nagyon jó, mert mindent lehet benne kapcsolgatni, és csinálni, apa nem szól rám. Csak egy kicsit még koszos, úgyhogy majd ki kell takarítani!"-Emike
Pénteken családostul elmentünk a tanácsadásra.
Nekem a 3 éves mérésem volt, és még egy papírt is kitöltöttek, hogy mit tudok 3 évesen. 14 kg és 98 cm vagyok. Aztán Lacikát mérték, ő 9,65 kg és 77 cm. Szerencsére a doktornénihez most nem kellett mennünk, így gyorsan végeztünk. Utána Lacikát kivittük Elekes mamához a dolgozóba, ő vigyázott rá, amíg mi bementünk a központi oviba a határozatért, hogy 16-tól oviba mehessek. A központi oviban találkoztam Mentával, akivel egy bölcsibe jártunk, és ott akartam maradni játszani vele. Persze nem lehetett, mert mi mentünk az én ovimba. Na, az meg elsőre egyáltalán nem tetszett. Anyáék leadták a papírt, utána benéztünk a csoportomba. Egy mukkot sem szóltam, csak anya ölében ültem, és nézelődtem. Anyáról le sem lehetett szakítani. Volt egy kislány aki jött barátkozni, Grétinek hívják, megmutatta a mosdót, és a többi csoportot. Aztán apa elment Lacikáért, és mikor visszaért, már indultunk is haza. Itthon közöltem anyával, hogy nekem a Menta ovija sokkal jobban tetszik, és hiába fog otthagyni az oviban, én úgysem fogok csinálni semmit sem. És a mosdót sem kellett volna megmutatni, mert magamtól is láttam, mikor bementünk. Szóval teljes ellenállással kezdtem az ovit! Este apa hazahozta a Lada Nivát, amit magának vett a téglagyárba szaladgálni, hogy a mi autónk ne legyen állandóan tiszta kosz. Egyből ki is próbáltam!
Aztán kineveztem az én autómnak. Nagyon jó, mert mindent lehet benne kapcsolgatni, és csinálni, apa nem szól rám. Csak egy kicsit még koszos, úgyhogy majd ki kell takarítani!"-Emike
2 megjegyzés:
De szupi, hogy Emike kezdi az ovit!
Épp ma hívtak, Rebekát április helyett szeptemberben akarják bevenni, mert én itthon vagyok Annabellával, és (állítólag) túltelített az ovi.
Viszont mi nem hagyjuk magunkat!
Drukkoljatok, holnap megyünk be intézkedni.
Puszi!
Micsoda méretek!!! Irigykedjünk? :-S
Azta, milyen furcsa, hogy pici 3évesként már túl vagy életed egy korszakán, édes! :-)
Megjegyzés küldése