"A múlt héten egészen 2 napot voltam oviban. Hétfőn és kedden is ott aludtam, nagyon ügyes voltam, nem volt velem semmi gond. Anya uzsonna előtt, ébredés után már jött is értem.
Szerdán viszont elkezdődött a kálváriánk. Reggel készülődtünk a reggelihez szokás szerint, én meg elkezdtem hajtogatni anyának, hogy fáj a hasam. Persze, ha enni kell, akkor ezt mindig kitalálom, hátha megsajnál anya, és nem kell ennem. De most kivételesen tényleg fájt, csak nem hitte el. Meg is reggeliztünk, és már épp indultunk volna az oviba, mikor csak mondtam, hogy nagyon fáj, és hányni kell. Abban a pillanatban el is kezdtem "okádni" (ezt a szót én használom), és szinte abba sem bírtam hagyni. Apa hazajött, de addigra jobb kedvem lett, és abbamaradt a hányás. Aztán csak elkezdődött újra, és már a hasam is ment, úgyhogy hívtuk apát, hogy mégis elvisz anya a dokihoz. Szerencsére nem volt senki, nem kellett várakozni. A vizsgálat közben is rám jött a hányás, úgyhogy a dokinéni is látta a tényeket. Egyébként már úgy is fogadott, hogy nem tán hánysz Emma? Állítólag valami vírus van a városban. Minden gyerek és utánuk a felnőttek is elkapják. Sőt mikor kezdtük az ovit, az óvónéni is mondta jó kedvűen, hogy a múlt héten alig volt valaki, mert egy hányás-hasmenéses vírus söpört végig a gyerekeken, de már mindent lefertőtlenítettek. Reméltük megússzuk, de mégsem. Szóval a doktornéni megvizsgált, és utána közölte, hogy szurit kapok. Én kiabáltam, hogy ne, pedig anya szerint nem is emlékezhetem, hogy milyen, mert két éves korom előtt kaptam utoljára. Na, mikor beszúrta a tűt elkezdtem üvölteni. És a sírást sem akartam abbahagyni. Így anya alig hallotta, miket mond a dokinéni. Magne B6-ot, Smectat és Normafloret írt még fel nekem, meg diétáznom kell, ami amúgy is megy. Hazafele annyira fájt a combom, hogy anyának kellett cipelnie a kocsiig, aztán meg be a házba, és utána még egész délután sírtam, ha lábra kellett állnom. Aludni is a mesenézés közben aludtam egy fél órát, amúgy egész délután semmit. A hányás abbamaradt, de a hasmenés nem. Estére teljesen kikészültem, pedig apa megengedte, hogy megnézzem a Barátok 2 részét (mindig csak egyet lehet), de én már 1/2 8-kor közöltem, hogy fáradt vagyok, és aludjunk. Az éjszakát átaludtam, nem volt semmi gond.-folyt.köv. "-Emike
Szerdán viszont elkezdődött a kálváriánk. Reggel készülődtünk a reggelihez szokás szerint, én meg elkezdtem hajtogatni anyának, hogy fáj a hasam. Persze, ha enni kell, akkor ezt mindig kitalálom, hátha megsajnál anya, és nem kell ennem. De most kivételesen tényleg fájt, csak nem hitte el. Meg is reggeliztünk, és már épp indultunk volna az oviba, mikor csak mondtam, hogy nagyon fáj, és hányni kell. Abban a pillanatban el is kezdtem "okádni" (ezt a szót én használom), és szinte abba sem bírtam hagyni. Apa hazajött, de addigra jobb kedvem lett, és abbamaradt a hányás. Aztán csak elkezdődött újra, és már a hasam is ment, úgyhogy hívtuk apát, hogy mégis elvisz anya a dokihoz. Szerencsére nem volt senki, nem kellett várakozni. A vizsgálat közben is rám jött a hányás, úgyhogy a dokinéni is látta a tényeket. Egyébként már úgy is fogadott, hogy nem tán hánysz Emma? Állítólag valami vírus van a városban. Minden gyerek és utánuk a felnőttek is elkapják. Sőt mikor kezdtük az ovit, az óvónéni is mondta jó kedvűen, hogy a múlt héten alig volt valaki, mert egy hányás-hasmenéses vírus söpört végig a gyerekeken, de már mindent lefertőtlenítettek. Reméltük megússzuk, de mégsem. Szóval a doktornéni megvizsgált, és utána közölte, hogy szurit kapok. Én kiabáltam, hogy ne, pedig anya szerint nem is emlékezhetem, hogy milyen, mert két éves korom előtt kaptam utoljára. Na, mikor beszúrta a tűt elkezdtem üvölteni. És a sírást sem akartam abbahagyni. Így anya alig hallotta, miket mond a dokinéni. Magne B6-ot, Smectat és Normafloret írt még fel nekem, meg diétáznom kell, ami amúgy is megy. Hazafele annyira fájt a combom, hogy anyának kellett cipelnie a kocsiig, aztán meg be a házba, és utána még egész délután sírtam, ha lábra kellett állnom. Aludni is a mesenézés közben aludtam egy fél órát, amúgy egész délután semmit. A hányás abbamaradt, de a hasmenés nem. Estére teljesen kikészültem, pedig apa megengedte, hogy megnézzem a Barátok 2 részét (mindig csak egyet lehet), de én már 1/2 8-kor közöltem, hogy fáradt vagyok, és aludjunk. Az éjszakát átaludtam, nem volt semmi gond.-folyt.köv. "-Emike
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése