2010. március 4., csütörtök

Murányiéknál, ollós sztori ...(02.25-28)

"Múlt hét csütörtökön Murányi Lacikáékhoz mentünk vendégségbe. Megérkeztünk, és én már mentem is Lacikával játszani. Vittem neki kis vakondos kirakót, és azt kezdtük el kirakni. Aztán játszottunk tűzoltósat, ettünk-ittunk, rohangáltunk ki-be a szobájából. Nagyon jól éreztük magunkat. Addig anyáék beszélgettek, már amennyire tudtak tőlünk, és a mi Lacikánktól, ugyanis elveszett a cumija. Apa haza is ment volna érte, de nem találta. Persze anya megtalálta, mihelyt hazaértünk, az újságtartóba esett, csak apa nem tudja ezeket a dugi helyeket.
Pénteken anya megint tornázni ment, ránk Erzsi mami vigyázott, és jött vele Mari meg Karesz is. Közben volt egy kis balhé is, mert az ollómmal hadonásztam, és majdnem a szemembe szúrtam vele. Apa hiába szólt rám többször is, nem fogadtam szót. Kikapta a kezemből az ollót, és eltörte, aztán meg a kukába dobta. Erzsi mami egyből megsajnált, apa meg kiakadt, hogy neki van igaza. Miután anyáék is megérkeztek, nekik is elmeséltem a dolgot, de Nóri megígérte, hogy a szülinapomra kapok tőle egy nekem való ollót. Így meg is nyugodtam.
Szombaton anyával voltunk hármasban, mert apa melózott a cégnél. Felújítás van, és a pakolásban segítkezett. Csak este ért haza, már nagyon vártuk.
Vasárnap végre együtt reggelizett a család. Lacika már evett előttünk, de persze mikor mi neki kezdtünk, ő is nyitogatta a száját, mint egy kis fecske bébi. Megsajnáltam, és adtam neki pár falat sajtot és kenyeret. Délelőtt apát rábeszéltem, hogy menjünk el Szuperékhez a játék fényképezőmért, amit a múltkor otthagytam. Hiába mentünk, mert nem voltak otthon. Egyből hisztizni kezdtem, ezért mondta, hogy még elszaladunk Erzsi mamiékhoz. Persze onnan meg nem akartam hazajönni, így ott aludtam délután. "-Emike

Nincsenek megjegyzések: